Jegyzet: Parlamenti csalódás

„Megyek holnap a Parlamentbe a plenáris ülésre” – mondta vasárnap lelkesen egyetemista ismerősöm. Fokozott izgalommal várta a látogatást, hiszen végre közvetlenül bepillanthat az országot irányító képviselők törvényhozó munkájába, személyesen láthatja és hallhatja azokat a politikusokat, akiket eddig csak a televízióból és az újságokból ismert. Viccesen megjegyeztem, jól nézzen szét, hiszen egyszer még ő is a honatyák között lehet. Hétfő este felhívtam - M. Magyar László jegyzete.Már a múlté volt az a tűz, ami még előző nap benne lobogott. Csalódottan mesélte, hogy az ülésteremben a kora délutáni időpont ellenére alig voltak bent képviselők, akik meg bent tartózkodtak, újságot olvastak, beszélgettek, a laptopjukon olvasgattak valamit. Az meg külön is felháborította, hogy még az sem figyelt oda, akihez éppen a kérdés szólt. Nem igazán értette a képviselők hozzáállását: jól tudják, hogy érdeklődő idegenek árgus szemekkel figyelik a karzatról munkájukat, minden megmozdulásukat, de még ez sem zavarta őket abban, hogy mással foglalkozzanak.

Lehangolódva távozott az ország házából. Mi biztatót is mondhattam volna neki ezek után? Talán azt, hogy „Hajrá, Magyarország, hajrá, magyarok!”?

M. Magyar László