Jocó bácsi emléke tovább él

Nyíregyháza - Margócsy József tudós tanár volt, ismerték és becsülték országszerte.

Dr. Margócsy Józsefről, Jocó bácsiról röviden szólni igen nehéz. Emberi, tanári egyéniségének kisugárzása, hatása, úgy vélem, legtöbbünkben egy életre szóló, kitörölhetetlen nyomot hagyott.

Hangulatos magyaróráinak jellemzője volt, hogy amint észrevette, lankad a figyelmünk, dorgálás helyett egy-egy anekdotával rázott fel bennünket. Ő maga vezényelt, szinte karmesterként: „Öhögni! Öhögni!” Majd hirtelen leintette a hahotázó kórust. Tanári pályámon „osztatlan elismerést” arattam azzal, hogy Madách Az ember tragédiája című művéből 100 sor megtanulását kértem attól a diákomtól, aki jelest akart, 80-at, aki négyest, 60-at, aki közepest, 40-et, aki elégségest, de még az elégtelenért is meg kellett tanulni 20 sort!

Budibetyárok! Kifelé!

Szerencsénkre Jocó bácsi meg tudta szerettetni velünk a könyvnélkülieket is. Órai fegyelmezése, nemtetszésének kifejezése is olyan Jocó bácsis volt. Egy homlokráncolása elég volt, hogy mi, akkori szilaj csikók, visszafogjuk magunkat.

„Budibetyárok! Kifelé!” Ha ügyeletes volt, e szavakkal terelt, taszigált ki bennünket – arcán huncut mosollyal – a vécéből. Gyakran azokat is, akik nem dohányozni, hanem szükségletüket végezni tartózkodtak ott, de arra nem emlékszem, hogy a cigizőknek valaha is kiutaltatott volna egy osztályfőnökit.

Az egyetemi felvételin a vizsgáztató tanár megkérdezte tőlem: „Ki volt a magyartanára?” – Margócsy József! – válaszoltam büszkén. „Ez igen! Ő az ország legjobb anekdotázója, és magyartanárnak is kiváló” – minősítette elismerően tanárunkat a fiatal oktató. Személyes kapcsolatban voltam Jocó bácsival, gyakran meglátogattam Kossuth Lajos utcai lakásán vagy a főiskolán. Amikor újdonsült kandidátusként felkerestem, elmondta: ő már kifaggatta a szereplésemről a vizsgaelnökömet, Lőrincze Lajost. Ekkor tudtam meg, hogy szoros barátság fűzte a korszak kiemelkedő nyelvművelőjéhez.

A műveiben tovább él emléke

Margócsy József tudós tanár volt. Móricz Zsigmond szakavatott kutatójaként, Nyíregyháza helytörténeti hagyományainak értő krónikásaként ismerték és becsülték őt szerte a hazában. Pedagógiai szakírói és más tudományos munkássága mellett katonaemlékeinek regényes formába öntése is figyelmet érdemlő alkotás. „Non omnis miriar” (Nem hal meg egészen, kinek műve fenntartja a nevét) – írja Horatius. Jocó bácsi sem halt meg egészen, emléke tovább él mindazokban, akik ismerték.

Dr. habil. Kálnási Árpád, kandidátus