Szabad-e istent játszani?

– Nem akartam megtagadni a művészfilmes hagyományokat és nem is a magyar film megújítása volt a cél, egyszerűen csak beleszerettem egy történetbe és elmeséltem – mondja Bodzsár Márk, a napokban bemutatott Isteni műszak című film rendezője arra a kritikusi megjegyzésre, miszerint alkotásával sikerült szakítania a kiirthatatlannak tűnő hazai klisékkel. – Nem zavar, ha formalizmussal vádolnak, hiszen nagyon sok filmes hatás ért a westerntől kezdve Tarantinón és Guy Ritchie-en át a dél-koreai alkotásokig – mondja a rendező, akinek ez az első nagyjátékfilmje és akivel a film nyíregyházi vetítésén találkoztunk.

Az Isteni műszak alapja egy lengyel újsághír: néhány mentő lepaktál egy temetkezési vállalkozóval, és némi extra pénz fejében időnként hagyják, hogy a beteg magától a túlvilágra jusson. A mi történetünkben a horvát hadseregből Budapestre szökött Milán ezzel akkor szembesül, amikor beáll mentőzni a szarkasztikus Fék doktor és a nem teljesen százas Kis Tamás mellé, akik német márkáért egy temetkezési vállalkozó markába juttatják azokat, akiknek – szerintük – a halál megváltást jelent.

– Ez egy fordított beavatástörténet – mondja Bodzsár Márk, hiszen itt nem arról van szó, hogy a főhős elmegy a háborúba és ott borzalmakkal találkozik, hanem épp’ ellenkezőleg: eljön onnan, és a szörnyűségekkel itt szembesül. A film nem akar aktualizálni, sőt! A történet a ’90-es évek elején játszódik, és hogy a néző erről ne feledkezzen meg, arról egy-egy Skála-szatyor vagy egy Szomszédok-epizód bevágása gondoskodik. Abban az időben még nem volt a mentőautókban GPS, így könnyebben hihető, hogy eltűnhet feltűnés nélkül az éjszakában. – A film egyik felvetése, hogy szabad-e büntetlenül istent játszani – a film ebben nem foglal állást, mint ahogy az eutanázia kérdésének megválaszolását is a nézőre bízza.

– Nemrégiben én magam is szembesültem ezzel a problémával, és nem tudtam eldönteni, hogy egy ilyen élethelyzetben mi a helyes döntés. Ez egy kényes téma, amire mindenkinek saját válasza van, annak viszont örülök, ha a film miatt erről beszélnek az emberek. – Az Isteni műszak a fekete humor elemeit használja, ahol a néző bizonytalan: lehet-e, szabad-e rajta nevetni? A rendező szerint a szociografikus dráma és a vígjáték között áll a film, ami görbe tükör, de siet leszögezni: nem a mentős társadalom elleni provokáció. – Volt bennem félelem, hiszen amikor három évvel ezelőtt elkészült a film tizenkét perces előtanulmánya, és az interneten megjelent, az egyik kommentelő azt írta, soha ne hívjak mentőt, mert nem fognak értem jönni. De később, amikor a nyilvános fórumokon és vetítéseken beszélgettünk erről, a mentők megértették, hogy ez egy fikció. Számos rajongója van a filmnek közülük, hiszen az Isteni műszakban ugyanaz a humor köszön vissza, amit ők is használnak, hogy a nap mint nap tapasztalt tragédiákat valahogy feldolgozzák.

Az Isteni műszak egyik főszereplője Stork Natasa, aki Milán Szarajevóban maradt szerelmét alakítja. A fiatal színésznő is részt vett a nyíregyházi vetítésen és nagyon izgatott volt, hiszen egy közeli hozzátartozója is a teremben ült. – Nagymamám nyíregyházi, sokszor látogatok ide, ezért ez a közönségtalálkozó különleges a számomra. Kíváncsi vagyok, mit szól majd hozzá – mondta Natasa, akit a film nemcsak színészi élményekkel ajándékozott meg. – Hogy közelebb kerüljek a történethez, önkéntes ápolói munkát vállaltam egy rehabilitációs intézetben, ahol különleges emberi helyzetekkel találkoztam. Egyrészt rengeteg figyelmet és kedvességet kaptam az ápolóktól és a betegektől egyaránt, másrészt azt tapasztaltam, hogy milyen sokat számít, hogy az ott dolgozók humorral kezelik a nehéz helyzeteket. Ez a szemlélet a filmet is áthatja.

Szeretem azokat az alkotásokat, ahol egyszerre van jelen humor és drámaiság, mert ez a kettősség közel áll hozzám. Hogy mi a film üzenete? Talán, hogy az ambivalencia a mindennapjaink része, és meg kell tanulnunk együtt élni vele. Az eutanázia kérdése ellentmondásos. A film nem próbálja ezt feloldani, inkább felmutatja, hogy az életben számos ilyen és ehhez hasonló helyzet adódik, és arra tanít, hogy ne ítélkezzünk elhamarkodottan, hanem fogadjuk el, nem mindig egyértelmű, hogy etikailag mi a helyes döntés.