Könnycseppek Caracasban

Nyíregyháza, Caracas - A Venezuelában élő magyarok meghatódva ünnepelték a Cantemus Vegyeskart. Szombat hajnalban indult a Cantemus Vegyeskar a Liszt Ferenc Repülőtérről Venezuela fővárosába, Caracasba, s frankfurti átszállással tizenkét órai repülés után az ottani idő szerint kora délután meg is érkezett az énekkar.

A szállás elfoglalása után hamarosan már próbált is a kórus Szabó Soma karnagy vezetésével, hiszen vasárnap egy templomban szerepelt az együttes, aztán pedig ebédre voltak hivatalosak: a Caracasban élő magyarok a Magyar Házban látták vendégül az együttest. Műsorával mindkét helyen nagy sikert aratott a kórus, a vendéglátók könnyes szemekkel fogadták és ünnepelték a távolról érkezett vendégeket, s finom ebéddel kedveskedtek honfitársaiknak. (A venezuelai magyar közösség főként azokból áll, akik a második világháború vagy az 1956-os forradalom után kényszerültek emigrálásra.)

Az internetnek köszönhetően rendszeresen hírt adnak magukról a kórus tagjai. Magyar Péter blogot vezet az út élményeiről, az ő írásából adunk közre egy-egy részletet onnantól, hogy megérkeztek Venezuela fővárosába:

„Landolás Caracasban. Indulhat a kaland. Gabesz rögtön a gépen felejti a telefonját, a vámvizsgálattól szaladnak vissza Szilágyi Robival, de megvan. Újabb mázli. A vámvizsgálatig hosszú a sor. Utána várakozás a csomagra. Szerencsére ezek is megérkeztek, viszont néhányunk bőröndje megsínylette az utat, és kisebb-nagyobb sérülések keletkeztek rajtuk. Kár. Az enyémről speciel pont a húzóka tört le, úgyhogy emelgethetem állandóan.

A kísérőink már várnak. Kilépünk végre a reptérről és itt van előttünk Caracas. Dél-Amerika. Fel sem fogjuk, hogy itt vagyunk. Meleg és párás a levegő. A pálmafán papagáj. Várjuk a buszt, közben néhány gyerek azonnal odacsapódik hozzánk. A kísérőink határozottan arrébb tessékelik őket - és minket is.

A szállásra két kisbusszal hoznak minket. Az út nagyjából fél óra. Már nem számolom, hogy mióta vagyunk úton. Azt meg pláne nem, hogy mióta vagyok ébren.

A reptérről a szállásig tartó út az egyik legfurább városnézés, amin valaha is voltam. A busz ablakai sötétítettek. Aztán észrevesszük, hogy minden autó ablaka sötétített. Az autópark teljesen vegyes. Amerikai és európai modellek, régiek, újak egyaránt. A legjobban egy szembe jövő Lada Niva lep meg. Amúgy is meglepően sok a terepjáró. Majd csak később tudjuk meg ennek az okát.

Caracas hegyek között fekszik, ebből adódóan gyönyörű fekvése van a városnak. Lebilincselő látvány a hegyek tetejéig húzódó őserdő. Süt a nap, de néhány hegy csúcsa felhőbe van burkolva. A föld egészen vörös, gondolom, az eső kimossa a tápanyagot a talajból, ettől függetlenül a növényzet dús. Ahogy a lányok fogalmaztak, az a jó, hogy itt a szobanövények is kint nőnek... ”

(A teljes cikket elolvashatja a Kelet-Magyarországban vagy a Kelet.hu-n.)