Fesztiválnapló: "A Cooney-bohózat hatalmas siker"

Nem mondom, hogy nem sóhajtok tornádót, amikor meglátom, hogy a téren az előző nap látott társulat két szereplője készül az utcaszínházi előadásra. Csáki Alexandra fesztiválnaplója a Vidor fesztiválról.

Nem csalódtam, szinte ugyanazt élem át, mint szerdán, eltekintve attól, hogy Csodálatos Lajos még a gyerekeket sem érdekli. Mintha egy részeg hajléktalan agóniáját látnánk a Papok padjánál. Deja vu-m van.

Az esti előadások előtt van egy bő óránk, így pótoljuk az elmaradásainkat. Véleményezzük és pontozzunk a már látottakat, néhány percre Tasnádi Csaba színházigazgató is csatlakozik hozzánk, a részeredményekről érdeklődik, néhány ajánlattal él, majd ahogy jött, távozik is – gyorsan, mindig gyorsan. A vége felé közeledve sem jelenthetünk ki biztosan semmit, hiszen még hátra van néhány előadás nagy nevekkel és még nagyobb lehetőségekkel. Mindenesetre az eddigi befutók napok óta stabilan tartják magukat, egészen éjfélig, amikor a kecskeméti és a budaörsi társulatok kissé szétzilálják a magabiztosságunkat.

Mindkét előadás zseniális, a Cooney-bohózat hatalmas siker, a nézők egyszerűen imádják a feszes ritmust és a könnyed szórakozást, amit a Katona József Színház színészei hoztak. Kissé szkeptikus vagyok a Moliére-vígjátékkal kapcsolatban, hiszen nincs olyan év, hogy ne adnák le a televízióban (akár többször is) valamelyik fővárosi társulat előadásában, és ha ez nem lenne elég, nincs olyan teátrum az országban, amelyik legalább egyszer ne tűzte volna műsorra. Ez a kétkedés kereken kettő percig tart, ennyi idő kell ahhoz, hogy a jól ismert Argan–Toinette páros levegyen a lábamról természetességével és kedves humorával. Ismét egy élménydús nap.

Csáki Alexandra