Képei átlépik a határokat

Nyíregyháza – Amikor Budapesten éltem, szembeötlő volt a főváros és a vidék közötti különbség, ekkor figyeltem fel az urbánus élet problémáira is, a fiatalok céltalansága pedig az oktatói munkám során vált számomra kézzel foghatóvá – összegzi ihletadó élményeit Aranyász Zita, a Nyíregyházi Művészeti Szakközépiskola tanára. Ő maga is ide járt középiskolába, diplomát előbb a Nyíregyházi Főiskola vizuális kultúra szakán, majd a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem textil szakirányán szerzett. Ma leginkább táblaképeket fest, és azt mondja, hogy – bár első hallásra talán furcsának tűnhet –, ennek nagyon is sok köze van a textilekhez.

– Ez a szakirány megtanított arra, hogyan kell együtt használni az üveget, a fémet, és a legkülönfélébb anyagokat, ennek a tudásnak most nagy hasznát veszem. Alapozott fatáblákra akvarellel festek vagy ceruzával rajzolok, ez pedig kombinált technika, sokrétegű alkotói folyamat. A munkáimat azok a gyerekek ihlették, akikkel oktatóként nap mint nap találkozom. Azt tapasztalom, hogy a középiskolás korosztálynak nincs állandóság-érzete, aminek egyrészt oka lehet a szülők bizonytalan társadalmi helyzete, de akár az is, hogy a multimédiás eszközeiket folyamatosan cserélik: szinte semmi sem jelent állandóságot az életükben. Céltalannak látom őket, akik miközben valami rosszra készülnek, nyugodtak, viszont kérdőn néznek ránk, mert tőlünk, azaz a környezetüktől várnak iránymutatást.

Sokszor oda is írnak és rajzolnak, ahová nem kellene (például a rajztábláikra), az általuk gyakran használt street art pedig bár nagyon őszinte jelzés, azt tudniuk kell, hogy ennek sok legális formája is van. Számomra a street art szociológiai probléma – én soha nem éltem az illegális formáival –, maga a technika pedig az a forma, aminek a segítségével a legjobban meg tudom fogalmazni az érzéseimet. Az elmúlt egy év alatt negyven táblaképet készítettem, de mindig van olyan, amit nem érzek késznek, amit még érlelgetek, és amihez akár egy-két hónap után teszek hozzá valamit – meséli Zita, aki balettművésznek is kiváló. Nem profi, de ahhoz, hogy a kétszobás lakásában ne lépjen rá az elkészült vagy félkész alkotásaira, légies mozdulatokra van szükség: ugrálok át rajtuk, nincs más megoldás – mondja. Alkotás közben nincsenek határok – és az elkészült művek is átlépik az országhatárokat, hiszen bemutatták már a képeit a Kassai Szalonon, az egyik installációját pedig beválogatták a Szlovák Képzőművészeti Biennálé anyagába. De nem kell ilyen messzire mennie annak, aki szeretné megnézni az alkotásait: jelenleg a Bencs villában láthatók a táblaképei. Különlegesek, izgalmasak, őszinték.