Színpompás Diwali-élmény testközelből

Mumbai, Nyíregyháza - A nyíregyházi építész immár visszajáró vendégnek számít Indiában.

Közeleg a szeretet ünnepe, a karácsony. Ugyan ki hinné, hogy az egzotikus Indiában is ismerik, sőt, ünneplik is a hagyományosan keresztény ünnepet? Igaz, sajátságos, egynapos változatban. Végh József testközelből tapasztalhatta meg a lázas előkészületeket.

A jó legyőzte a gonoszt

– Mi Európában szinte semmit nem tudunk az indiaiak legnagyobb és időtartamban is leghosszabb ünnepéről, a Diwaliról. A szó a dípavali lerövidítéséből alakult ki, amely annyit jelent: „lámpások sora”, „lámpafüzér”. A fesztivál öt napja alatt a város és az otthonok minden pontján kis agyagmécsesekbe öntött olajlámpákat gyújtanak, ezzel emlékeznek a jó győzedelmeskedésre a gonosz felett – kezdte beszámolóját a Plan-net.hu Építőipari Mérnöki Hálózati Klaszter és a Területi Építész Kamara nyíregyházi elnöke.

– Tavaly decemberben jártam először Indiában, mégpedig Maharashtra állam gazdaságilag talán legfejlettebb övezetében. A tizennyolcmillió lakosú Mumbai (korábban Bombay) nemzetközi repülőtere leginkább a zsúfoltság, az alig kezelhető hatalmas tömeg szimbólumaként maradt meg bennem – építészetileg feledhető környezettel. Az év elején megnyitott új repülőtér viszont magas szintű kiszolgálással és komforttal, lenyűgözően nagyvonalú, organikus formákkal, a high-tech és az Avatar film világára egyidejűleg asszociálva a hatalmas ország méltó kapujaként fogadja ma az imponáló gazdasági mutatókat produkáló, megújuló Indiába érkezőket.

Ottani építész barátaimtól megtudtam, hogy a beruházás amerikai tervezők segítségével, a ma már történelmi utat bejárt „SOM Architecture USA” tervezőiroda szakembereinek közreműködésével valósult meg. A repülőtér színvonalával és szolgáltatásaival méltó társa a főváros, Delhi új légi kikötőjének. Az európai partner repülőterek, München vagy Frankfurt építészetileg kénytelenek elfogadni, hogy India beérte, illetve újszerűségével talán felül is múlta őket.

Végh József utóbbi indiai tartózkodásának egy hete az ötmilliós Pune városában zömmel a vendéglátó építész­iroda tárgyalójában telt a közösen fejlesztett ipari beruházás terveinek egyeztetésével.

– A helyi építési gyakorlat példáinak és szokványos anyagainak megtekintéséhez szükséges utazások során számos más építészeti élmény is kínálkozott. Így jutottunk el a modern Pune büszkeségét jelentő Infosys it arkba, egy városrésznyi számítástechnikai övezetbe, melynek környezetében több egyéb modern építészeti arculatot mutató iroda és szolgáltató épület, valamint az előbbiekhez kapcsolódó lakónegyedek is találhatók. Az indiai lakóövezetek esetenként rendkívül intenzív területhasznosítással születnek, így a mi kertvárosias gyakorlatunkkal ellentétben nem ritka a toronyházak alkotta lakópark jellegű környezet.

Nyitott ajtó a szellemnek

A Diwali fesztivál Ráma hosszas száműzetése utáni hazatérésére emlékezik, miután legyőzte a démon Ravanát. Nem csupán a jó, gonosz feletti győzelmének mementója, hanem szimbolikus jelentése a fény, sötétség feletti ereje is.

– Az egy hét alatt sikerült megtudnom, hogy a Diwali Indiában a fény és az új üzleti év kezdetének ünnepe.

Az emberek a mi karácsonyunkhoz hasonlóan üdvözletet küldenek egymásnak, este az épületeket lampionok, fényfüzérek díszítik.

A legszokatlanabb, ugyanakkor igazán misztikus Diwali-élményben a vendéglátónk irodájának is helyet adó négyemeletes társasház lépcsőházában volt részem. A lakásajtók minden szinten résnyire, vagy akár sarkig nyitva, a küszöb előtt kívül cipők, papucsok és égő mécsesek… Kísérőim kérdésemre elmondták, hogy az ajtók valamiféle jó szellem számára vannak nyitva, hogy azok a családhoz bemehessenek. Nem láttam még ilyet, nem értettem pontosan, mit látok, de átéreztem a pillanatot...

Nem sokkal a mi „mindenszentek” és „halottak napja” megemlékezéseink után, a karácsonyhoz közeledve a Diwali is bekerült nálam a lélekemelő, elmélyülésre alkalmas, tisztelendő ünnepek közé.

KM–LTL