„Büszkesége a ház úrnőjének”

Nyíregyháza - Tipikus magyar karácsonyi sütemény, diós és mákos – mi az?Természetesen a bejgliről van szó, a diót rontás ellen fogyasztották, a mák pedig a bőséget jelentette. Hazánkban a 19. század második felében terjedt el és kezdetben kizárólag a családi ünnepek süteménye volt.

Nem lehet pontosan tudni, ki és mikor sütött először bejglit. Az egyik felvetés a készítését a pozsonyi sütők 1376-ban létre jött céhével hozza kapcsolatba. A városias fogyasztási szokások és igények hatására, 1559-ben határozta el a céh, hogy diós és mákos patkókat sütnek, és azokat árusítják. A híres pozsonyi patkó (kifli) sikere más vidékeken is elterjedt.

Névtelen mester munkája?

Egy másik változat szerint a pozsonyi patkó története egy névtelen pozsonyi cukrászmesterhez fűződik, aki Miklós-napra elkészítette a karácsonyi bejgli kicsinyített változatát, és azzal ajándékozta meg a gyerekeket. A bejgli elnevezése írásban csak 1932-ben bukkan fel a magyar nyelvben, aszerint a bajor osztrák eredetű beugel, bäugl átvétele. (A német beugen = (meg)hajlít az alapja.) A XVI. századtól ismert, Sziléziából terjedő süteményfajta elnevezése, vagyis korábbi átvétele is elképzelhető. A készítmény receptjét a XIX. század végi szakácskönyvek, süteményes könyvek népszerűsítették, és ezzel csökkent az ünnepi jellege, de ma is karácsonykor fogy a legtöbb.

„Posonyi finom mákos kaláts” néven szerepel Czifray István 1830-ban megjelent Magyar nemzeti szakácskönyvében, Magyar Elek 1932-es Ínyesmester szakácskönyve pedig így ír:

„Készüljön bár omlós, avagy egyszerű kelt tésztából, legyen a tölteléke dú-sabb vagy soványabb, mindig büszkesége a ház úrnőjének, akkor is, ha nem ő maga készítette, hanem a cukrásztól hozatta”.

-KM-