„Istennők” lettek az istenek szigetén

Nyíregyháza - A Cantemus Gyermekkórus tagjai szép sikereket értek el Dél-Koreában.

Tovább öregbítette Nyíregyháza és Magyarország hírnevét a Cantemus Gyermekkórus, ugyanis a napokban a dél-koreai Dzsedzsu-szigeten megrendezett nemzetközi ifjúsági fesztiválon és versenyen két kategóriában első lett a gyermekkar, az eredményhirdetésen átvehették továbbá a nagydíjat és egy különdíjat is. A vulkanikus eredetű szigetet az „istenek szigetének” is nevezik, így ennyi siker után joggal érezhették magukat a nyíregyházi leányok „istennőknek”.

Nem ismeretlen a kórus

Az énekkar vasárnap délután érkezett meg igen hosszú utazás után Nyíregyházára, s a fiatalok boldogan mutatták meg a reájuk várakozó szülőknek az elnyert okleveleket, jutalomtárgyakat. Szabó Dénes Kossuth-díjas karnagyot, az együttes vezetőjét arra kértük egy kis szusszanás után, hogy értékelje a rövid, de annál sikeresebb távol-keleti turnét.

– Nem volt egyszerű a döntés, hogy ezt a visszautasíthatatlan felkérést elfogadjuk. A XII. Cantemus Nemzetközi Kórusversenyre készülés előtt nem terveztük ezt az utazást, nem gondoltuk, hogy belefér az így is zsúfolt programok közé. Aztán mégis úgy döntöttünk, hogy van itt annyi aranyos fiatal, akikkel meg lehet próbálni ezt a versenyt. Sokan közülük még nem jártak sem Távol-Keleten, sem Dél-Koreában, ezért nagyon motivált, hogy újabb nyíregyházi gyermekek vehessenek részt egy ilyen nagy versenyen – elevenítette fel az előzményeket az énekkar vezetője.

– A felkészülés kissé zaklatott volt, hiszen számos feladatot kellett év közben ellátnunk. Az énekkarokat, illetve az énekkari tagokat folyton cserélgetni kellett. Volt, aki Japánba utazott, volt, aki Koppenhágában vagy Baselben énekelt, s volt, aki Bécsben szerepelhetett. Közülük kellett megkeresni azt a közel negyven énekest, akikkel nekivághattunk kellő színvonallal egy ilyen versenynek.

– Bár az életkori határ, a 19 év magasan volt megjelölve, én azonban most inkább a fiatalabbakat próbáltam ki, így 13, illetve 16-17 éves leányokat vittem ki. Nem tudtuk, honnan érkezik a többi énekkar. Így utólag tudjuk, 18 kórus vett részt a versenyen, a többségük Dél-Koreából érkezett, de voltak Kínából és a Fülöp-szigetekről is énekkarok. Európát a Cantemus gyermekkórus képviselte.

– A szervezők ismerték a kórusunkat, hiszen már szerepeltünk Dél-Koreában. Sokan még jól emlékeznek a 2002-es busani kórusolimpiára, ahol a Pro Musica és a Cantemus tagjai egy híján minden kategóriát megnyertek.

A mostani versenyen két kategóriában indult az énekkar: az egyházi zene és a XX. századi kórusművek kategóriájában. Alapos megfontolás után a folklór kategóriát kihagyta a nyíregyházi kórus, hiszen közismert a távol-keleti együttesek népzenei műsorának látványos előadása. A hangzásvilág helyett inkább a látvány a lenyűgöző, s azzal egy európai kórus nem tudja felvenni a versenyt. Mint utólag kiderült, így volt ez a dzsedzsui versenyen is.

– Egy kicsit hazardírozva, a sok elfoglaltság miatt csak három napot próbáltunk a versenyre. Abban bíztam, ha két hét pihenőt adok a gyermekeknek, akkor a zenére „kiéhezettebben” fognak munkába állni, s reménykedtem abban is, hogy az év során végigharcolt rengeteg próba és tenger sok koncert kellő tapasztalatot jelent. Ebben az utazó csoportban a válogatás ellenére volt olyan fiatal, aki Firenzében, volt aki Lengyelországban ért el az énekkarral nagy sikereket, s voltak újak is, akik csak most ismerhették meg a győzelem ízét. E nemzetközi tapasztalatok alapján gondoltam úgy, hogy elég lesz az említett három nap.

Vízesés és fürdés

– Az első próba nagyon ijesztő volt, a kéthetes szabadság után a gyermekek nem voltak még jó formában. A hatodik próba végére teljesen megnyugodtam, mert azt hallottam vissza a kórustagoktól, amit szerettem volna hangzásban, intonációban, ritmikában. Ezért nem voltak rossz álmaim, már csak azért izgultam, milyen lesz vajon a zsűri, hiszen a világon a kultúrák nem egyformák, s távol-keleti zsűritagok előtt énekelni nem egyszerű dolog. Szerencsére, a gyermekek szépen énekelték a kórusműveket, a zsűrinek szinte nem hagytak lehetőséget a mérlegelésre.

A fellépések mellett volt arra is lehetőség, hogy az énekkar megismerkedjen a közel 2 ezer négyzetkilométeres területű, 600 ezer lakost számláló vulkáni eredetű szigettel. A fiatalok láthatták a sziget lélegzetelállító vízesését, s fürödhettek a türkizkék tengerben.

MML

Közösségi fegyelem Távol-Keleten

Szabó Dénes karnagy arról is beszámolt, hogy a verseny színhelye nem volt túlságosan kedvező.

– Ha gyengébb énekkarral mentem volna, elvéreztünk volna, de ezek a gyerekek annyira profik voltak és annyira tapasztaltak, hogy azon a nehéz akusztikus helyzeten is úrrá lettek az én megelégedésemre. Ugyanakkor el kell mondanom, hogy a Távol-Keleten az énekkari kultúra sokkal magasabb, mint hazánkban, ahol napjainkra szinte megszűnt a Kodály-módszer, néhány világító fáklya még működik az országban, s azok az énekkarok a nemzetközi versenyeken szintén nagyon eredményesek. A versenyen hallott távol-keleti produkciók lenyűgöznek és megrémítenek: a pontosság, a precizitás, a mögötte lévő munka hihetetlen mennyisége, a fegyelmezettség szinte minden kórusra jellemző, s mindezt a Cantemus kórus is ámulva nézi. Úgy tűnik, a távol-keleti kultúrában a közösségi fegyelem inkább a meghatározó. Ezért találkozunk ritkán nyugat-európai kórusokkal, hiszen ott már fellazulóban mindez. A közösségi éneklésnek az ereje Távol-Kelet felé tolódott el.