Hol a határ?

Két évvel ezelőtt hallottam Varga Mihály nemzetgazdasági minisztertől: „A kormány célja, hogy az uniós források 60 százalékát gazdaságfejlesztési célokra használjuk fel. Kevesebb lesz a kutyakozmetika, a félméteres kilátó.” Dankó Mihály jegyzete.

Ez jut eszembe, ha egy-egy „érdekes”, uniós támogatásból készült beruházással találkozik az ember. Legutóbb a rakamazi Teknősbéka ház verte ki szinte mindenkinél a biztosítékot. Egy projekt­nél rengeteg olyan pont van, melybe bele kellene látni: tervezés, kivitelezés, az elkészült munka átvétele, vagyis mintha hiányozna az ellenőrzés. Ki mulaszt? Hol a felelősség? Lázár János miniszter szerint is: „Ezek felháborító ügyek, van egy határ, amit nem lehet tolerálni. A következményeket valakinek viselnie kell.” Erre csak azt mondhatjuk: úgy legyen!

Arról nem is beszélve, hogy egy-egy „csoda” mennyibe is kerül, mintha ingyen lenne a támogatás, úgy szórják a pénzt. Tudom, nem érdemes számolgatni, különben is mindent megmagyaráznak, ha kell. Csak valahogy a logika és a józan paraszti ész mást diktálna. S ha mellé még az a létesítmény nem is működik, vagy hibás? Ejnye-bejnye, csak nem „lefölözi valaki a tejfelt”? Remélem, egyszer eljön az idő, s kiderül az is, ki nem figyelt, s kinek lett „sáros a keze”, amit eddig jól elrejtett?!

- Dankó Mihály -