Így hódol be Franciaország az iszlámnak

Szinte nem telik el úgy nap, hogy ne történne valamilyen terrorcselekmény az Európai Unió területén – Lánczi Tamás politológus készített elemzést erről az aggasztó trendről a V4NA nemzetközi hírügynökség számára.

Mint emlékeztetnek: múlt hét pénteken egy Dominikai Köztársaságból származó bevándorló megölt két olasz rendőrt a trieszti rendőrségen. Előző hétvégén bevándorló férfiak csoportja vert félholttá egy 15 éves fiút a belgiumi Antwerpenben.

Hétfőn Németországban egy szíriai férfi lopott teherautóval (Allah! felkiáltásokkal) hajtott az autósok közé Hessen tartomány egyik kisvárosában, Limburgban. Ugyanezen a napon Stockholm egyik külvárosában 19 autót gyújtottak fel, és egy robbantást is végrehajtottak.

Szerdán Németország egy másik pontján hirdettek rendkívüli helyzetet és vezettek be kijárási tilalmat, miután egy merénylő tüzet nyitott Halle városának zsinagógájánál, és kézigránátot dobott a zsidó temetőre. Csütörtökön, néhány óra leforgása alatt két tinédzser fiút késeltek halálra Londonban.

A tömeges migráció kezdeti időszakában az ehhez hasonló támadásoknak még volt hírértéke. Az embereket felzaklatta, hogy ilyesmi történik a közvetlen környezetükben vagy akár egy szomszédos országban, és egy-egy eset napokon, akár heteken át uralta az európai közbeszédet. Ma már ezek a támadások mínuszos hírek.

Nyugodtan kijelenthetjük, hogy négy év leforgása alatt az európai élet megváltozott, a nyugat-európai államok ugyanis már csak korlátozott mértékben tudják garantálni polgáraik biztonságát. És lám-lám, milyen gyorsan megszokja az ember a rosszat: szinte természetesnek tartjuk, hogy Nyugat-Európa nagyvárosaiban bármikor lecsaphatnak a terroristák.

Ha meg akarjuk érteni, hogyan jutottunk idáig, és ami még fontosabb, hová vezethet mindez, érdemes egy kicsit hosszabban elidőzni a párizsi rendőrkapitányságon egy héttel ezelőtt történt merényletnél. A támadás, jelentőségéhez képest nem vert fel nagy port, pedig kirívó esetnek számít a napi terrorcselekmények sorában.

A karibi térségből származó elkövető 16 éve dolgozott a francia rendőrség hírszerzési igazgatóságán, és a francia lapok értesülése szerint másfél évvel ezelőtt tért át az iszlám hitre.

Kollégáinak feltűnt ugyan, hogy egyre többször viselkedik illetlenül, sőt agresszívan a munkatársaival, illetve, hogy nem hajlandó köszönni a nőknek, mégsem adtak hangot aggodalmaiknak, mert féltek, hogy iszlamofóbiával és rasszizmussal vádolnák őket.

Nem akartak a liberális véleménydiktatúra áldozatává válni, és lemondani karrierjükről, jó hírnevükről.

A merénylet sokkal kevesebb áldozatot követelt, mint a 2015-ös párizsi, vagy a 2016-os nizzai terrortámadás, jelentősége mégsem marad el az utóbbiaktól. Gondoljuk csak végig, mi történt Franciaországban!

A párizsi rendőrség egyik magas fokú biztonsági felhatalmazással rendelkező, érzékeny, hírszerzési adatokhoz hozzáférő munkatársa az iszlám fanatizmus nyilvánvaló jeleit mutatja, és gyűlöletet tanúsít az ország iránt, aminek a védelmére felesküdött.

Munkáltatója részéről mégsem történik érdemi reakció, nincsenek következmények. Aztán, egy csütörtöki napon az iszlamista rendőr egy kerámiakéssel lemészárolja négy munkatársát.

A francia rendőrség tehát, amelyet azért tartanak, hogy megakadályozza a terrorcselekményeket és megvédje a francia állam polgárait, még magát is képtelen volt megvédeni az előre látható erőszakkal szemben. Önkéntesen alávetette magát az iszlám terrorizmusnak, amikor észlelték ugyan, hogy a biztonsági szervhez beszivárgott egy potenciális ellenség, mégsem tettek semmit. A következmények beláthatatlanok.

A modern nemzetállam egyik legfontosabb attribútuma ugyanis az erőszak-monopólium, amelynek birtokában az állam képes megvédeni polgárait a külső és belső fenyegetésektől, valamint szavatolja az ország szuverenitását.

Ha a rendőrség, amelyre az állam a belső védelem feladatát ruházta, ellenséges erőket alkalmaz, hozzáférést biztosít számukra az informatikai rendszereihez, a hírszerzési tevékenységéhez és az érzékeny adatokhoz, majd az ellenséges szándék észlelése ellenére sem tesz semmit, akkor az állam harc nélkül feladja a háborút, és ezáltal elveszíti legitimitását az erőszak-monopólium érvényesítésére.

Az atomhatalom Franciaország elvesztette törvényes erőszak-monopóliumát, amikor a nyilvánvaló jelek ellenére is hagyta, hogy az ellensége besétáljon a polgárok biztonságáért felelős szervhez, és egy konyhakéssel legyilkolja az ott dolgozókat.

Ami Párizsban történt, annak hatása lesz egész Európában. Ha terroristák férnek hozzá a francia hírszerzési rendszerekhez, akkor már európai államok a saját bőrüket viszik a vásárra, amikor megosztják saját érzékeny adataikat Franciaországgal – olvasható a V4NA számára készült politikai elemzésben.