Téglakönny harangszóra

Sok esetben ez még csak nem is meggyőződéses ateizmus, csupán a személyes szabadság fals értelmezése. Szimpla ego, könnyen átcsapva a hit s a hívők kigúnyolásába, gyöngének beállítva mindenkit, aki a vallásban lel támaszt és közösséget. Tipikus korjelenség Európában, ahol pedig a történelem összeforrt a kereszténységgel; „trendi” lett a hazánkban is, amely előtt egykor a világ hajolt meg az „antemurale christianitatis” kitüntető címmel. Igen, a kereszténység védőpajzsának lenni a kontinens élet-halál harcában egyet jelentett Európa védelmével, megmaradásával. Nem vagyok gyakorló hívő, és ebben se büszkeség, se szégyen nincs, csak végtelen tisztelet minden iránt, ami történelem, hagyomány, őszinte hit, nemzet, összetartó közösség, szülőföld.

Ha kezünkbe vesszük a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Értéktár most megjelent, templomokat bemutató könyvét, úgy ébrednek a mélyről jövő érzések, mintha a templomok küszöbén lépnénk át, és telepednénk le a padsorba egy csöndes számvetésre. Megérint az idő, s az embert alázatra inti: tisztelnie, óvnia kell a múltat s jövendőt. E könyv szavak nélkül is számos üzenetet fogalmaz meg. Németországban, Immerathban leromboltak egy gyönyörű templomot, hogy teret engedjenek a barnakőszén bányászatának (a harcos klímavédelem, ugye…). Hamburgban a Kapernaum-templom ma már mecsetként erősíti az iszlám közösséget, és a tetején a kereszt helyett arany betűkkel ez ragyog: Allah. Ha ezt el kellene magyarázni egyszer a mi nagyszüleinknek, nehéz dolgunk lenne, hiszen mi sem értjük, miért történik, történhet ez így. A mecsetté vált templom sorsa a hívők elmaradásával pecsételődött meg. Magára hagyatottan annyira lepusztult, hogy amikor megszólalt a harangja, minden kondulásnál egy-egy tégla hullott a mélybe. A megyei értéktár könyve azt is üzeni: mi nem engedjük, hogy templomaink téglakönnyeket hullajtsanak.