Golyóktól lett sűrű a gulyás

Az olvasási kényszerem a betűk megismeréséig vezethető vissza. Annak előtte is a felnőttek társaságát kerestem, szerettem a szót hallgatni. Hozzánk jártak emberek, nem voltak bezárkózva, mint napjainkban - Vengrinyák János levele. Már pár évesen ott ültem közöttük, és tátott szájjal hallgattam őket, olyankor még a játék sem érdekelt. A történetek, beszélgetések lekötöttek, rögződtek tudatomban, s elkísérnek hosszú évtizedeken át, beleépültek a mindennapjaimba, különösen életem ezen szakaszában, melyben leledzem, már illik és jól is esik visszaemlékezni. A kárpáti frontot megjárt katona mesélte: a hegyekben lévő katonai erődítések között főleg gyalog vagy lovas fogattal lehetett közlekedni. Az Uzsoki hágónál a szovjetek már az erődítések között voltak, a Szent László és a Hunyadi-vonal egy részét el is foglalták.

Az Árpád-vonal még tartotta magát. Többek között a katona feladata volt az élelem, muníció széthordása a bunkerekben, harcállásokban harcoló katonák részére, amit leginkább az éj sötétjében lehetett megoldani. Egy borús éjjelen a különben jámbor hegyi lovak valamitől megbokrosodtak. A szekereken lévő csajkák, kondérok csörömpöltek, mintegy kétszáz méterre a saját állásaiktól. Mindjárt kaptak is a nyakukba golyószóró tüzet, nehezen, de meg tudták értetni a védőkkel, hogy saját embereikre lőnek. Aznap este sűrűn ették a gulyást, és vigyázni kellett a benne lévő golyókra is.

- Vengrinyák János -