Ima az edzés kellős közepén

Nyíregyháza - Futballélet Kuvaitban, Vadon Lajos meglehetősen sok furcsaságot tapasztalt az elmúlt öt év során.

Repül az idő. Idestova ötödik évét „nyomja” Kuvaitban Vadon Lajos. A Szpari korábbi hálóőre, majd kapusedzője, aki több megyei együttest is irányított, a Perzsa-öböl partján perzselődik, no meg immár behatóan megismerkedett az emírség futballéletével. Ahol akadnak furcsaságok, legalábbis egy európai ember hajlamos elcsodálkozni. Persze, itt is érvényesül a megszoksz, vagy megszöksz szólás igazsága.

Ő kibírta

– Amikor kimentem, azt mondtam, az első száz napot éljem túl, akkor már nagy baj nem lehet – merült a részletekbe a szabadságát itthon, jelesül Nyíregyházán töltő Vadon Lajos. – Ennyi idő alatt eldől, hogy mindkét oldalról megfelelünk-e egymásnak: ugyanis létezik egy olyan megállapodás, ami szerint bármelyik fél felbonthatja a szerződést minden ok és következmény nélkül. Én kibírtam... Azóta is ugyanannál a klubnál, a Khaitannál dolgozom kapusedzőként, miközben a csapat „elfogyasztott” hat vezetőedzőt. Különösebb gondom nem, volt az alkalmazkodással, bizonyos szabályokat tiszteletben kell tartani, ebben az esetben élhető az arab világ.

Nyáron nem lehet futballozni

- Persze, vannak sajátos körülmények, ilyen például, hogy edzés kellős közepén leterítik a szőnyeget a pálya szélére, és valamennyi muszlim játékos Mekka felé fordulva imádkozik, miközben mi várjuk, hogy vége legyen a rítusnak. A meccsek kezdési időpontját is az imákhoz igazítják. A pontosság sem az erényük, másrészt akad olyan játékos, aki egyik nap európai öltözékben, farmerben, pólóban érkezett a stadionba, másnap pedig a helyi viseletben, előfordult, hogy ebben a ruhában meg sem ismertem az illetőt... A tél ottani mértékkel hűvös, nappal húsz fok sincs, a nyári hónapokban viszont akkora a forróság, hogy három hónapig gyakorlatilag futballozni sem lehet.

Jó és nagyon rossz meccsek

Szó se róla, a Khaitan számára a legutóbbi szezon nem volt éppen diadalmenet, egyetlen riválist sikerült megelőzni a bajnokságban. Mindemellett nem elhanyagolható tényező, hogy a magyar vonal befolyása alaposan csökkent az elmúlt esztendőkben. Ugyancsak valamelyest honi szál, hogy a nem is oly rég még a Nyíregyháza Spartacusban szerepelt L´Imam Seydi is a Vadon Lajost foglalkoztató csapatot erősítette, majd a szenegáli-francia állampolgárságú labdarúgó tovább állt Malajziába.

– Volt kint nálunk egy magyar edzőkolléga, aki éppen az egyik kupadöntő időpontjában látogatott ki, véleménye szerint ez egy NB I-es színvonalú mérkőzés volt. Maga a bajnokság talán a magyar NB II szintjének megfelelő, akadnak kifejezetten jó mérkőzések, de nagyon rosszak is. Korábban megesett, hogy egy klubnál nyolc magyar is dolgozott egyszerre, jelenleg viszont csak ketten vagyunk azzal az Elbert Andrással, akinek nagyon sokat köszönhetek, az ő közbenjárásával kerültem Kuvaitba, és a beilleszkedésben is támaszkodhattam rá. Bármilyen probléma adódott segített, igazi barátság alakult ki közöttünk.

Vadon Lajos munkájával teljesen elégedettek Kuvaitban, holott a sejkek, az állami tulajdonosok – mint fentebb kiderült – nem vacakolnak, ha a trénereket kell kiebrudalni.

– Úgy jöttem el, hogy kezet fogtunk, ami ott azt jelenti, hogy a következő egy évben is számítanak rám, ezt abból is sejtem, hogy megvettek a visszaútra érvényes repülőjegyet – árulta el a szakember. – Azért bízom benne, hogy egyszer itthon is adódik egy olyan lehetőség, amire nem tudok nemet mondani, így Magyarországon is esélyem nyílik kamatoztatni a felhalmozott tapasztalataimat. Remélem, ez a lehetőség hamarosan eljön. Mióta június elején szabadságra hazajöttem, három képzésen is részt vettem, és őszintén szólva, nem igazán láttam a keleti végekről kapusedző kollégákat ezeken az eseményeken...

KM-KT

Katonás rendben fociznak

A kuvati futball további sajátossága, hogy egyetlen, tizenöt csapatot felvonultató küzdelemsorozat „üzemel”, amelyből értelemszerűen kiesni sem lehet. Ugyanakkor a régi szép időket idézve, amikor Magyarországon még sikk volt focizni, úgynevezett munkahelyi bajnokságokban rendőrök, katonák, egyéb szervezetek dolgozói lépnek rendszeresen pályára. Így, persze a balhék esélye is kisebb... A helyi vezérek most lépésre szánták el magukat, átszervezik az egyetlen profi osztályt, két csoportra tagolva próbálnak izgalmat csempészni az egyébként felettébb nyugodt ország sportéletébe.