Együtt sírtak és nevettek

Dombrád - Kozma Zsolt szerint talán nem ez volt az utóbbi évek legerősebb csapata Dombrádon – de a legegységesebb.

Nem ma volt, amikor utoljára igazán emlékezeteset domborított a Dombrád. Nevezetesen 1984-ig kell visszalépni az időben, amikor aranyat „akasztott” a Tisza-parti futballcsapat. Anno a kisvárdai járási bajnokságot nyerte meg, majd a Tiszaszalka elleni osztályozón, a 90. percben fejelt góllal harcolta ki a feljutást. Erre, persze jobbára már csak a nagy öregek emlékeznek.

Arra már sokkal többen, hogy 2008-ban a megye egybe is feltornázta magát a gárda, a bökkenő csupán annyi, hogy az élen végzett Pusztadobos mögé szorult a táblázaton – igaz, banánhéjon múlt a dolog, rosszabb gólkülönbsége miatt szorult a második helyre, majd felkérésre vállalta a magasabb nívójú szereplést. Egyből is pottyant...

Ezúttal viszont tisztán a legjobbnak bizonyult a megye kettő Nyírerdő-csoportban, ami nyilván kedvesebb siker mindenki számára.

Szebb nem is lehetett volna

– Maximálisan elégedett vagyok, pályakezdő edzőként ez volt az első szezonom, ettől jobban nem is alakulhatott volna –vélekedett Kozma Zsolt, a Dombrád játékos-edzője. – A csapat mindvégig egységes volt, együtt sírtunk, együtt nevettünk. Meg merem kockáztatni, az utóbbi években nem ez volt a legerősebb csapat Dombrádon, viszont talán legegységesebb. Megmondom őszintén, az utolsó percekig, ha nem is féltem, de tartottam attól, hogy elcsúszunk valami apróságon, leginkább a rövid kispad aggasztott. Menetközben például három ember cserbenhagyta az együttest, nem bizonyult egyszerűnek pótolni őket, akadt olyan meccs, amelyre tizenhárom bevethető játékosom maradt... Fogalmazhatok úgy, hogy mindkét térdem tropára van, mégis be kellett szállnom, sőt két mérkőzést végig kellett futballoznom. Na és még annyit: sajnálom, hogy Révész József, Kató Csaba az árvízi védekezés, Balla János pedig külföldi elfoglaltság miatt nem lehetett jelen Papon, amikor végül is eldőlt, hogy megnyerjük a bajnokságot, mivel az ilyen élmények éltető erővel bírnak.

Kozma Zsolt és „fiai” tehát megtették magukét, immár az elöljárók határoznak a továbbiakról. A közelmúlt példája, a gyors búcsú a megye egytől midőn azt fentebb megpedzettük – figyelmeztető.

Fel kell nőni a feladathoz!

– Nem az én tisztem eldönteni a folytatást – fejtegette Kozma Zsolt. – Az öltözőben mindig azt hangsúlyoztam, nekünk egy dolgunk van, bajnokságot nyerni, a többi a vezetőségen múlik. Az biztos, ha vállaljuk az indulást, hat meghatározó képességű futballistát feltétlenül igazolni kell. Minőségben és létszámban is fel kell nőni a feladathoz! Mindenesetre köszönjük a város egész éves támogatását, enélkül nem végezhettünk volna az élen.

KM-KT