Edzőmentő osztálytárs

Nyert a Nyírbátor, így nem kell arról beszélni, mi lett volna Márton István sorsa a siker elmaradása esetén.Egyetlen futballklubnál sem nézik jó szemmel, ha egy csapat zsinórban négy mérkőzésen nem tud nyerni, így aztán a hármas vereségszériában lévő Nyírbátori FC-nél a hírek szerint szombaton több volt a tét, mint a három pont megszerzése. Rebesgetik, amennyiben a hazaiak győzelem nélkül maradtak volna a Felsőtárkány ellen, akkor hétfőtől már nem Márton Istvánnak hívnák az edzőt.

Az egyetlen szabolcsi NB III-as legénység a 92. percben szerzett Erdei Zoltán-góllal 2–1-re megnyerte a mérkőzést, így már érdektelen, hogy mi történt volna, ám mégis: az érintett sejtette, hogy a bőrére megy ki a játék?

– Voltak ilyen irányú célozgatások, de azt nem állítanám, hogy egyértelműen az állásom forgott volna veszélyben, hanem valamilyen következményei lettek volna a siker elmaradásának – beszélt a megérzéseiről Márton István. – Szerencsére erről most nem kell beszélnünk, ez nem jelenti azt, hogy egy csapásra minden gondunk megoldódott volna. Tény, ahogy azt ígértem, a csapat minden tagja átérezte a mérkőzés jelentőségét, de azért ebből adódott is egyfajta görcsösség. Egész héten próbáltam levenni a terhet a játékosokról, miután a múlt hét elejének edzésein azt tapasztaltam, hogy az íveléseknél harminc métereket tévedtek a játékosok, a mentális felkészülésre helyeztem a hangsúlyt.

Közöltem a fiúkkal, ne az én sorsommal foglalkozzanak, tegyék a dolgukat, ahogy eddig, a legjobb tudásuk szerint. Hihetetlen feszültség szabadult fel a játékosokból a hosszabbításban szerzett Erdei Zoltán-szabadrúgásgól után, ami a sorfalon megpattanva került a hálóba. Egyszer már nekünk is lehetett szerencsénk.

Ki más szerezte a Márton Istvánt – minden jelek szerint – megmentő találatot, mint a tréner általános iskolai osztálytársa. Mondjuk a „Cepka” becenévnek örvendő szabadrúgás-specialista tehetett volna róla, hogy csapattársból lett mestere korábban hátradőlhessen a padon.

– Amikor vezetést szereztünk, a Felsőtárkány bátrabb játékra váltott, fellazult szerkezetüket kihasználva több ziccert is kialakítottunk, ám ezeket rá nem jellemző módon csapatkapitányunk el is hibázta – mondta a szakvezető. – Ekkor eldönthettük volna a meccset, nem sikerült, meg is kaptuk érte a büntetésünket, de a korábbi meccsekkel szemben az egyenlítést követően nem zuhantunk össze, hanem újítani tudtunk. Három vereség után talán érthető, nem úgy kezdtünk, hogy nekimentünk az ellenfélnek, hanem kicsit óvatosabbak voltunk, a gól nélküli első félidőt követően pedig Ráti Gergő olyan szituációból, mélységi beindulásból szerezte meg a vezetést, amit a szünetben is kértem. Nem bánnám, ha máskor is visszaköszönnének a játékunkban ezek a tudatos elemek.

(A teljes cikket elolvashatja a Kelet-Magyarország 2013. október 29-i számában.)