Kézi: azt a negyvennyolcát!

Rohod - A tizennyolc éves rohodi csatár ott folytatta, ahol az ifik között abbahagyta.

A rohodiak gyöngyszemre leltek. A megyei másodosztályú futballcsapat tizennyolc éves csatára, Kézi Bertalan tizenöt gólt vágott az őszi szezonban – ennél többet csak két, felettébb rutinos lesipuskás: a gyulaházi Éles István, illetve a demecseri Gombkötő Zoltán jegyez a Nyírerdő-csoportban. Egyértelmű, hogy az idő az ifjú titánnak dolgozik, akinek példája azt mutatja: érdemes a magyar srácokat pátyolgatni, ők is képesek "robbantani".

– Az ifik között kétszer bajnoki gólkirály voltam: előbb negyvennyolc, majd hatvannyolcszor találtam a kapuba – mesélt előéletéről Kézi Bertalan, ami azt sugallja: nem csupán néhányszor sült el a lába – Kósa Attila edző szólt a nyáron, hogy a felnőttekkel fogok készülni: persze örültem, ugyanakkor rossz volt kiszakadni a régi, megszokott haverok közül. Azt is tudtam, ez a fejlődésemet szolgálta. Volt bennem némi félsz, de viszonylag hamar sikerült alkalmazkodni, három-négy forduló után megszoktam a légkört, Próbáltam hajtani, szerencsére jöttek a gólok, így egyre inkább bíztak bennem a többiek. Elkerültek a sérülések, minden őszi meccsen játszottam, remélem, nem vallottam szégyent.

Noha, korosztályára nem feltétlenül jellemző, Kézi Bertalan komolyan veszi a labdarúgást. A mátészalkai Szakképző Iskola és Kollégium ötödéves tanulója – egy-két kiruccanástól eltekintve, ami bocsánatos bűn – hanyagolja a bulikat.

– Ha tehetném, mindent feltennék a futballra, de ez rizikós – meditált a 178 centiméter magasságához 74 kilogrammos súlyt „társító” Kézi Bertalan. – Talán merész kijelentés, de szeretnék minél messzebb jutni, magasabb osztályban játszani. Bármikor lemegyek a pályára, nekem egyáltalán nem okoz gondot az edzés. Van még miben javulnom, elsősorban fejben, és természetesen több rutint kell szereznem. Még nem minden szituációban döntök helyesen. De próbálkozom...

- KM-KT -