Mentő és mankó

Fazekas Viktor súlyos sérülést szenvedett, vígasztalhatja: a bajban nem hagyták cserben. Régen rossz, ha egy futballistát ölbe kell levinni a pályáról. Az pedig egyenesen tragikus, amikor se közel, se távol az ellenfél – mégis megtörténik a baj. Fazekas Viktort egy ujjal nem bántották, éppen emiatt dühítő, egyben elkeserítő számára, hogy súlyos sérülést, Achilles-ín szakadást szenvedett. Méghozzá két helyen.

Ráadásul a harminchét esztendős, időközben megműtött tiszavasvári csatárt azzal riogatják: barátkozzon meg a gondolattal, hogy vége a pályafutásának. Mindezt – természetesen – nem könnyű feldolgozni annak a játékosnak, aki háromszor volt gólkirály a megye egyben, egyszer a megye kettőben. Sőt, az őszi idényben szerzett huszonnégy találatával jelenleg is vezeti a vonatkozó rangsort a másodosztály Nyírerdő-csoportjában. Annyi szent, a kidőlt támadó már nem segítheti bajnoki címhez tavasszal a Vasvárit, amely hét pontos előnnyel posztol a tabella tetején.

– A Nyírerdő Kupa teremtornán voltunk Újfehértón, a második mérkőzést játszottuk a Tiszalök ellen – meséli Fazekas Viktor, vagy ahogy általában szólítják, Marci. – A második félidőben szabadrúgást próbáltam elvégezni, léptem egyet hátra, nagy durranást hallottam, azt hittem, valaki belém rúgott. Hátranéztem, és nem volt ott senki... Akkor már tudtam, baj van. Feküdtem a földön, mindenem elzsibbadt. Szabad szemmel semmi nem volt látható, de éreztem, hogy lötyög lábfejem. Három nyírgyulaji játékos segített lemenni a pályáról, alighogy átöltöztem, már jött is a mentő.

(A teljes cikket elolvashatja a Kelet-Magyarországban vagy a Kelet.hu-n.)