Továbbgondolandó, ami a „nagyokkal” történik

Úgy kell összefüggést találni a kosárlabda és a futball-világbajnokság esélyeseinek botladozása között, ahogy azt Sitku Ernő teszi. Az én világbajnokságom: Sitku Ernő, a Marso-Nyíregyháza KK vezetőedzője.– Spanyolország és Anglia az a két ország, ahol a legerősebb a bajnokság színvonala, erre látjuk, hogy milyen eredményeket produkálnak a világbajnokságon – kezdett bele a Marso-Nyíregyháza KK férficsapatának vezetőedzője. – A magas nívóról többnyire a légiósok gondoskodnak, és ez felveti azt a kérdést, hogy megéri-e ennyi külföldit szerepeltetni. És ez nemcsak az említett két országban, hanem nálunk is probléma, sőt, nemcsak a futballban, hanem sportágamban a kosárlabdában is.

A fiatalok számára az jelenti az igazi vonzerőt, ha be tudnak kerülni a klubcsapatukba, onnan pedig a válogatottba, ezt az utat számukra biztosítani kell. Persze, az sem működőképes, ha valamilyen szabállyal írják elő a szerepeltetésüket, mert akkor az anyagi igényeik szállnak el. Úgyhogy továbbgondolandó mindaz, ami a nagy csapatokkal történt, de lehet, hogy csak annyiról van szó, hogy a sztárok a klubjaikban keresik a nagy pénzt, és az a fontosabb a számukra.

Kanyarodjunk vissza a világbajnoksághoz, és lássuk, a korábbi 149-szeres válogatottnak kiért is dobog a szíve.

– Gyermekként az 1982-es világbajnokság volt az első, amelyet figyelemmel követtem, és akkor az olaszok szerezték meg az aranyérmet, úgyhogy azóta nekik szurkolok – így Sitku Ernő. – Sajnos, hiszen a magyar csapat rendszeresen lemarad a világversenyekről... Remélem, alkalmi kedvenceim most nem esnek abba a hibába, mint máskor, és akkor is a támadófutballt helyezik előtérbe, amikor jobban állnak ellenfelüknél.