Sok olyan torta van még, amit fel lehet szeletelni

Interjú: Vetési Ivánnal, a Magyar Kézilabda-szövetség elnökével.

A közelmúltban fejeződött be Katarban a férfi világbajnokság, és a sportág berkein belül némi indulatot kavart a hazai csapat ezüstérme, hiszen egy összevásárolt válogatottal szerezte azt meg. Mekkora veszélyeket rejteget az a sportágra nézve, ha ebből máshol is tendencia lesz?

Vetési Iván: Nagyon rossz a gyakorlat, amely nem a nemzetek közötti valós erőviszonyokat mutatja meg. Nem akarok álszent lenni, hiszen mi, magyarok is éltünk a honosítás lehetőségével, de azoknak a játékosoknak a többsége mind rendelkezett magyar felmenőkkel vagy éppen hosszú évek után döntettek úgy, hogy Magyarországon telepednek le. Pérez Carlos mind a mai napig a családjával együtt hazánkban él, még ha most éppen Katarban is játszik, de ide fog hazajönni vagy éppen Triscsuk Krisztina is Magyarországot tekinti a hazájának. Ezeket el lehet fogadni, és lehet élni a lehetőséggel, de az, hogy a tizenhatos keretből mindössze négyen születtek a saját hazájukban, az rossz gellert ad a sportágnak. Csak úgy van ennek értelme, ha az ilyen sikereken felbuzdulva rengeteg katari gyerek kezd el kézilabdázni, és nemsokára már a határon belül születettek adják a válogatott magját.

Másfél évvel az olimpia előtt milyennek látja válogatottjaink riói kvalifikációjának lehetőségét?

Vetési Iván: Most még azt lehet mondani, hogy mindkét csapatunknak van esélye arra, hogy ott legyen a 2016-os játékokon. A nőinek picit több, a férfinak valamivel kevesebb, de még az ő esetükben sem az utolsó szalmaszálba kapaszkodunk. A fiúknak nyilvánvalóan kvalifikálniuk kell magukat a jövő évi lengyelországi Európa-bajnokságra, és onnan elérni annak a két helynek az egyikét, ami még kiadó lesz a selejtezőben. Nem lesz könnyű. A nőknek – nem lebecsülve az ellenfelet – az osztrákok elleni világbajnoki selejtezőt kötelező hozniuk, majd a vb-n lesz lehetőségünk elérni olyan helyezést, ami hozzásegíthet bennünket a kijutáshoz. Ne így legyen, de ha a világbajnokságról nem tudunk kvalifikációs helyezést szerezni, akkor az Európa-bajnokságon elért hatodik pozíciónk is sokat érhet. Benne van a pakliban, hogy egyik csapatunk sem jut ki Rióba, de ma még azt kell mondani, hogy mindkét csapatunk sikerrel veszi az előttük álló kvalifikációs tornákat.

A teljes interjú elolvasható a Kelet-Magyarország 2015. február 11-i számában.