Elnök úr! Nem kell izgulni

Nagyecsed - Felesleges volt az aggodalom: Ádámszki Róbert és az Ecsed látványos meccsen harcolta ki a továbbjutást.

Ádámszki Róbert túl a negyvenen olyan természetességgel hinti a gólokat, hogy már az számít meghökkentőnek, ha valamelyik meccsen „csendben” marad. A REAC-nak nem volt ilyen szerencséje. A nagyecsedi csatár két „dugót” rámolt be az NB III-ban nem piskóta egyletként elkönyvelt, hajdanán ugyebár az élvonalban is villantó fővárosiaknak, akik így azonmód megszabadultak egy kötelezettségül.

Mindjárt a Magyar Kupa országos főtábla nyitókörében elvéreztek, miközben a 4–3-as győzelmet arató szabolcsi legénység újabb bravúrról álmodozhat. A megyei első osztályba frissen visszajutott ecsediekben legalábbis benne rejlik a lehetőség, hogy maradandót alkotnak a sorozatban.

– Esküszöm, nagyon jó mérkőzés volt és ezt nem azért mondom, mert mi nyertünk – adott hangot a jól végzett munka örömének Ádámszki Róbert. – A REAC-ból ismertem néhány embert, ahogy ők is engem, mert korábban játszottunk egymás ellen, ugyanakkor szakosztályvezetőjük azt kérdezte a mieinktől: hány éves ez a srác? Nem akarta elhinni, menni vagyok...

Az illető saját szemével láthatta, Ádámszki Róbert tényleg elnyűhetetlen. Miként az csedei együttes is nagyot domborított.

– Mivel az első tétmeccsünk volt ebben a szezonban, ki akartunk tenni magunkért, erre a 2. percben már vezetett a REAC... – taglalta a támadó, hogy azért akadtak meleg pillanatok. – Innen álltunk fel, 4–1-re fordítottunk, az első félidő utolsó percében azonban szépítettek a vendégek, ami nem hiányzott. A szünet után annyi helyzetünk akadt, hogy az hihetetlen, hála a jó istennek nagyon szervezetten védekeztünk, az előny pedig kitartott. Láttam, Fodor András elnök úr egy cseppet izgult, nem is értem miért, ismerhetne már minket, ahogy mostanában szokta a társaság, valahogy mindig sikerül nyeregetni. A folytatás? Ameddig tudunk, megyünk a kupában, remélhetőleg egy nézőcsalogató csapatot sikerül Ecsedre hozni.

KM-KT