A másodiknál kötelező volt javítani - Interjú Zöldesi Illéssel, a Kisvárda Master Good két büntetőt hárító kapusával

Kisvárda - Volt kiktől tanulni a mesterséget, hiszen korábbi csapattársai élen járnak a tizenegyesek hárításában.

Két tizenegyest is kivédett a soroksári bajnokin, így nemcsak csapata, a Kisvárda Master Good őszi idegenbeli veretlenségét őrizte meg, hanem saját sorozatát is, mivel amióta ő védi az NB II-es csapat kapuját (öt bajnoki- és egy kupameccsen) még nem kapott gólt. A 19 éves Zöldesi Illés az 1–0-ra megnyert vasárnapi mérkőzésén az egész forduló legpazarabb egyéni teljesítményét nyújtotta.

Hogyan emlékszik vissza a kifogott büntetőkre?

Zöldesi Illés: Mindkettőt érdekes szituáció előzte meg. Az elsőt talán megúszhattuk volna, ha Izing Martin nem csúszik be, a másodikat pedig én hoztam össze, úgyhogy kötelező volt javítani.

Mindkét büntetőt a bal sarok felé vetődve foga meg, illetve ütötte ki. Előre eldöntötte, hogy arra indul el?

Zöldesi Illés: Igyekeztem az utolsó pillanatig kivárni, nehogy középre kapjam a lövést. Ugyanakkor volt egyféle megérzésem, hogy merre induljak el, és miután láttam, hogy vetődnöm kell, mindkétszer balra ugrottam. Az elsőnél ki sem pattant rólam a labda, de ahhoz úgy is kellett lőni a labdát...

Ne szerénykedjen, mindkettő nagy védés volt. Kapusedzőjétől, Szabó Attilától tudom, hogy nem feltétlenül azokra a rúgókra készültek, akik végül elvégezték a tizenegyest.

Zöldesi Illés: Megvan a módszerünk rá, hogy miként készüljünk az adott meccsen a lehetséges tizenegyesrúgókból, és való igaz, a Soroksár kapcsán Gyepes Gáborról és Huszák Tamásról voltak meg az információink, de egyikük sem játszott, mondjuk Gyepesről tudtuk, hogy kihagyja a meccset. Szerencsére így is sikerült kifognom Tamási Zsolton és Frőhlich Rolandon.

A bravúrok mellett most is volt egy hajmeresztő kifutása, ahogy Nyíregyházán és a Dorog ellen is. Szeret kockáztatni?

Zöldesi Illés: Úgy vagyok vele, hogy az észszerű kockázatvállalást meg kell hoznom. A mostani eset persze nem az volt, ott az történt, hogy a visszafelé gurított labda a nagy szélben össze-vissza kavargott, így nem jól találtam el, utána javítani akartam, és a mezőnyben birkóztam érte. Nyíregyházán volt egy olyan eset, amikor úgy éreztem, ki kell lépnem a kapuból, mert akkor veszíthetek többet, ha a gólvonalon maradok, de Dragóner Filip belövi mellettem a labdát. Így viszont ki kellett volna cseleznie, amihez bravúr kellett volna, vagy lőnie, de a kifutásommal zárni tudtam a szöget. Persze tudom, vannak még hibáim, ezeket kell minél kevesebbre csökkentenem.

Hogyan élte meg, hogy a bajnokság elején nem kapott bizonyítási lehetőséget?

Zöldesi Illés: Nehezen. Nyilván az elején hozzá kellett szoknom az új környezethez és csapattársakhoz, de aztán beugrásra készen álltam. Kondás Elemér edző úgy döntött, hogy nem nekem kell védenem, és ezt elfogadtam. Azóta pedig minden meccsen azért védek, hogy a következő meccsen is én játszhassak.

A Videoton kölcsönjátékosaként szerepel Kisvárdán. Mit gondol, figyelik a teljesítményét az anyaegyesületétől?

Zöldesi Illés: Remélem, igen. A játékostársaktól kaptam gratuláló üzeneteket, a kapustársakkal többször is beszéltem már. Egyébként volt kiktől tanulnom a büntetőhárítást, hiszen a Vidi jelenlegi kapusai közül Kovácsik Ádám még olaszországi karrierje során egy meccsen védett hármat, Horváth Tamás pedig a Vidi II színeiben kettőt. Ádi szombaton Újpesten is védett egyet a kilencvenkettedik percben. Nekem összejött már zsinórban három, de különböző meccseken, nem is egymás utániakon. A mostani kettő persze, hogy a rekordom.

Számít meghívóra a korosztályos válogatottból?

Zöldesi Illés: Számítani nem számítok, de ha megérkezik, akkor természetesen megyek, addig meg teszem a dolgom. Az U21-es csapatnál jöhetek szóba, amelynek színeiben már védtem áprilisban a görögök ellen idegenben, korábban pdig az U18-as és az U19-es válogatottban is szerepeltem.

Nyíregyházi születésű, a testvérei közül ketten is kosaraznak. Az ön magassága is megvan ehhez a sporthoz...

Zöldesi Illés: Öten vagyunk testvérek, a batyám a mai napig kosarazik Budapesten egy NB II-es szintű csapatban, az öcsém a nyíregyházi Krúdy-gimnáziumban, amatőr szinten. Hobbiszinten én is belekóstoltam kicsit a sportágba, sőt gyerekként még birkóztam is, de végül maradt a labdarúgás és a kapu.

KM-BT