Élet a jégen, hokiütő helyett síppal

Nyíregyháza - Vincze Dániel egy sérülés miatt feladni kényszerült játékos pályafutását, de nem bánja.

A nyíregyházi Vincze család több tagját is magával ragadta a jégkorong. Vincze Dániel játékvezetőként tevékenykedik, testvére, Vincze Péter Tamás a DEAC csapatának csatára, míg édesapjuk szintén aktív bíró. Előfordult már, hogy egyazon mérkőzésen mindhárman szerephez jutottak, különböző szerepkörökben.

Szeretne nemzetközi szinten is

A cikkekben sok szó esik a játékosokról, edzőkről, de most annak jártunk utána, milyen lehet a jégen játékvezetőként közreműködni.

– Amikor elindult Nyíregyházán a jégkorong, a testvéremmel együtt mi is elkezdtünk hokizni, dr. Kukucska György karolt fel minket. Heti két alkalommal pedig átjártunk a debreceni serdülőcsapathoz edzeni, ahol felfigyeltek ránk, és megkérdezték, nem szeretnénk-e a cívisvárosba költözni, és komolyabb szinten űzni ezt a sportágat. Természetesen mindketten igent mondtunk, így 2009-ben már Debrecenben játszottunk. Sajnos nekem 2013-ban volt egy keresztszalag-szakadásom, ami miatt be kellett fejeznem az aktív pályafutásomat. Persze kicsit megviseltek az események, de nem estem kétségbe, annál is inkább, mert ekkoriban már játékvezetőként is tevékenykedtem.

– Még 2011-ben írtam egy szabályismereti tesztet, amely remekül sikerült, így bírói vizsgát szereztem. Miután játékosként véget ért a karrierem, egyre komolyabban vettem a bíráskodást. Immár odáig jutottam, hogy a honi utánpótlásmeccsek és Erste Liga-találkozók mellett a Szlovák Extraligában is számítanak rám. A következő lépcsőfokként szeretnék egy nemzetközi mérkőzésen is aktív játékvezetőként közreműködni, azt pedig majd meglátjuk, mit hoz a jövő – mondta el Vincze Dániel, aki azt is megosztotta, mit szeret ebben a foglalkozásban.

– Nem bántam meg, hogy így alakult. Élvezem, amit csinálok, én ezt nem munkaként fogom fel, sokkal inkább hobbiként. Ott vagyok a jégen, részese lehetek a játéknak, átélhetem a jégkorong vará­zsát. Játékosként nyilván mi vagyunk a középpontban, az elején kissé nehéz volt elfogadni, hogy ez elmúlt. Bíróként sokkal inkább az a lényeg, hogy láthatatlanok maradjunk. Már eljutottam egy olyan szintre, hogy el tudok vonatkoztatni például a szurkolók megnyilvánulásaitól, csak a feladatomra koncentrálok – fogalmazott Vincze Dániel.

Ő is kapott már pofont

A hoki híres arról, hogy sokszor alakul ki dulakodás, verekedés meccs közben a pályán. Kíváncsiak voltunk, Vincze Dániel keveredett-e már olyan szituációba, mikor ő is kapott egyet-kettőt.

– A jégkorong elég férfias sportág, mikor oda kell menni, és szétválasztani a feleket, óhatatlanul a bíró is belekeveredik a dulakodásba, és kaphat egy pár pofont, ez velem is előfordult már. Ez benne van a pakliban, vállaltuk, mikor ezt a foglalkozást választottuk.

SZADÓ