Ez csak az első lépés

– Eljött az idő, most megmutathatjátok, mire készültetek az elmúlt években – mondják a tanárok az érettségi előtt álló diákoknak, akik fejében az idővel kapcsolatban inkább olyan gondolat uralkodik, hogy kifutottak belőle.

Nem voltam rossz tanuló, a nagy megmérettetésre is felkészültem becsülettel, mégis úgy éreztem az érettségi időszak minden reggelén, mintha az utolsó utamra indulnék. Nyakkendő rendben, „ünneplő cipő” kipucolva, szőlőcukor, ásványvíz, toll, számológép a táskában, egy puszi anyától: háborúba megyek!

Pedig nem ilyen drámai a helyzet. Ekkor még nem tudja a tizennyolc-tizenkilenc éves fiatal, hogy ez csak az első komolyabb erőpróbáinak az egyike. Aki továbbtanul, hamarosan megtapasztalja, hogy az egyetemen kis túlzással ugyanezt kell átélnie félévente, de nem lesz kisebb a tét egy állásinterjú vagy egy fontos munka leadása előtt sem, mint ahogy a magánéletben is számos, ennél megpróbáltatóbb szituációval találhatja magát szembe az ember.

Mondom ezt úgy, hogy én sem olyan régen, csupán hat éve fejeztem be a középiskolát. Aláírom, az érettséginek megvan a maga jelentősége, igenis kell rá tanulni és természetes, hogy izgul a vizsgázó diák, de ne felejtsétek fiatalok: ez még csak az út kezdete!

Molnár Krisztián