Értünk éltek, s haltak

Milyen lehet az utolsó, álmatlan éjszaka, búcsúzó gondolatokkal virradatot várni. Tudni a hajnalról, hogy utoljára hozza el a napfényt, elindulni az úton, amely néhány lépés után végleg elfogy, hogyan szakad fel az a sóhaj, amelyet több lélegzet már nem követ. Mi adhatja a tartást és a méltóságot az ilyen elmúláshoz? Ez nem a fizikum, ez a lélek és a hit ereje. A tudat, hogy az addigi élet és tett olyan magasztos építmény, amely mellett eltörpül a halál. Csak így lehet elengedni a földi létet az aradi mártírok lelki nyugalmával és békéjével, állni a kivégzőosztag előtt, és az első sortűzben pontatlanul célzó katonákat ismét lövésre vezényelni, ahogy Kiss Ernő tábornok tette. Ha én történelmet tanítanék, a nevek és évszámok mellett leginkább ezt próbálnám átadni a diákjaimnak. Ne csak tudják, hanem értsék és érezzék a magyar történelem felemelő pillanatait, mert az új és új generációknak egy puszta tantárgy így adhat kapaszkodókat. Értékrendet, amely segít felfogni a világ működését, s közben olyan igazodási pontokkal szolgál, mint hazaszeretet, nemzet, megmaradás, bátorság, egység.

Nemeskürty István „Kik érted haltak, szent világszabadság” című könyvében ír arról, hogy a szabadságharcunkban született hadseregünk úgy volt a szó szoros (s tegyük hozzá: akkor még nemes) értelmében internacionalista, hogy egyszersmind a legőszintébb magyar hazaszeretet vezérelte a katonákat. Idézi Aulich Lajos honvédtábornokot, aki úgy fogalmazott: „Harcunk a közszabadság harca az abszolutizmus ellen.” Sokszor érezhetjük, hogy a történelem ismétli önmagát, hogy voltak és mindig lesznek, akik féktelen küldetéstudattal erőltetnék a világra a torz ideológiákat. Korunkban is új „izmus” hívei tekintik rebellisnek, lesöprendő lázadónak azt, aki ellenszegül, aki abban hisz, amiben szüleink, s az ő szüleik, évszázadok óta. A vértanúk tablója előtt állva ma is eljutunk a kérdéshez: ha mi nem állunk készen önmagunk védelmére, kitől várjuk el? A viszonylagos biztonságban és fogyasztói társadalomban elkényeztetett ember képes-e rá, hogy ha kell, megvédje hazáját, s mindent, amit jelent? Van ok az aggodalomra, de a bizakodásra is. A világbéke szivárványos álmaiból 17 önkéntessel ébredt az ország, de tíz év múltán már tizenegyezernél is több tartalékos katona teljesít szolgálatot. Van már felkészített, kiképzett erő, háttér a honvédségünk mögött – Arad mindannyiunkat kötelez.