8 hiba, amit sokan elkövetnek kerti tó telepítésekor

A következőkben a leggyakoribb hibákat soroljuk fel, amit a kezdők elkövethetnek egy kerti tó telepítése során – de arra vonatkozóan is adunk tanácsokat, hogy ezeket hogyan kerülhetjük el!

Figyelmen kívül hagyják a vonatkozó jogszabályt

Sokan nem is tudnak róla, de igenis létezik olyan jogszabály, ami a kerti tavakra – illetve a hasonló objektumokra, például medencékre – vonatkozik. Ez a 312/2012. (XI. 8.) Kormányrendelet, ami kimondja, hogy a bruttó 50 köbméternél nem nagyobb térfogatú, vagy az 1,5 méternél nem mélyebb magánhasználatú tavak építése végezhető engedély nélkül. Az ennél nagyobb léptékű munkákhoz tehát már engedélyre lesz szükségünk. Ha ezt elmulasztjuk, akkor sok problémát okozhatunk magunknak.

Rossz helyre telepítik a tavat

A telepítési folyamat során a legelső lépés mindig a tó helyének meghatározása – amit igen körültekintően kell elvégeznünk! Olyan területet kell választanunk a tavunknak, ahol nincs fölötte, illetve a közelében lombhullató fa, hiszen a levelek folyton a tóba hullanának, ráadásul a fa gyökerei a telepítést is meghiúsíthatják. Arra is ügyeljünk, hogy naponta maximum 4-6 órán át érje a vizet közvetlen napsütés! Máskülönben felgyorsul az algásodás folyamata, amit még egy nagyon jó minőségű kertitó-szűrő is csak részben tud ellensúlyozni. Végül, de nem utolsósorban pedig mindenképpen egyenletes földfelszínt keressünk!

Hibáznak a méretezésnél

Az, hogy mekkora tavat szeretnénk kivitelezni, elsősorban a kertünk méretétől, illetve az anyagi lehetőségeinktől függ. Arra viszont figyeljünk, hogy a vízfelszín legalább 3,5-4 méteres legyen! Ez azért fontos a dísztavak esetén, hogy kialakulhasson bennük a megfelelő ökológiai egyensúly és az élőlények számára ideális vízminőség. És ha már élőlények: amennyiben halakat is tervezünk betelepíteni, ügyeljünk arra, hogy a tó minimum egy méter mély legyen! Ez azért fontos, hogy az állatokat át tudjuk teleltetni a vízben.

Hiányos a meder előkészítése

Ha már megvan a méret és a tökéletes helyszín is, elkezdhetjük kiásni a kerti tavunk medrét. Itt sokan elrontják azt, hogy nem készítik megfelelően elő a földszakaszt. Ahhoz ugyanis, hogy a fóliák – ezekről még a későbbiekben szó lesz – megfelelően „összetarthassák” a bioszféránkat, biztosítanunk kell, hogy azok ne szakadjanak vagy lyukadjanak ki. Ehhez el kell távolítanunk az összes gyökeret, kő- és szikladarabot – azaz mindent, ami esetleg károsíthatja a fóliákat.

Nem a megfelelő fóliával kezdik

A tavunkba nem lesz elég egy egyszerű fólia, először egy geotextíliát kell a mederbe fektetnünk. Ennek az a célja, hogy elnyomja a gyomokat, amelyek megpróbálnák áttörni a tófóliát, tehát egyfajta védelmi vonalként szolgál. De emellett szűr, elválaszt, hőszigetel és a vízelvezetést is biztosítja, tehát semmiképp ne spóroljuk ki a tavunkból! Erre jöhet az egyszerű tófólia, aminek a méretét egyszerűen kiszámolhatjuk. A szélesség kiszámításához adjuk össze a tó szélességét, kétszer a tó mélységét és még 2x50 centimétert! A hosszát pedig ugyanígy számolhatjuk ki, csak a szélesség helyett a hosszt vegyük alapul.

A fólia minőségét meghatározza a kerti tó mérete: minél nagyobb, annál vastagabbat érdemes választani. Választhatunk PVC-t, ami kevésbé strapabíró, viszont az ára kedvezőbb, a gumifóliák drágábbak, de hosszú távon jobban bírják a kiképzést.

Felcserélik a betelepítési sorrendet

Sokan nincsenek tisztában azzal, hogy pontosan milyen sorrendben kell feltölteni élettel a kerti tavat. Amint a fóliákat lefektettük, jöhetnek a növények, amelyeket vagy gyökerestől teszünk le a mederbe vagy kaspóban. Természetesen a mélyvízi növények kerüljenek a legmélyebb pontra, a virágzók pedig a legsekélyebb részekre.

Ezután feltölthetjük a tavat vízzel – hogy milyennel, arról majd később –, de csak akkor, ha a fólia peremét már rögzítettük, például beástuk a földbe. Ezt követően a kertitó-szűrő kap helyet benne, majd jöhetnek a halak. Fontos, hogy az ő betelepítésükkel várjunk legalább egy hetet, hogy egy kialakult ökoszisztémába érkezzenek, ne pedig a „nyers” vízbe.

Elhanyagolják a vízminőséget

Egyáltalán nem mindegy, hogy milyen vizet engedünk a kerti tavunkba. Figyeljünk oda egyrészt a pH-értékre: a legjobb, ha 6,5 és 8,5 közé esik, ezt egy pH-mérő eszközzel ellenőrizhetjük. A víz keménysége sem mindegy: 6 és 16 dGH közötti érték az ideális. Ha ezeket a számokat tartani tudjuk, a halak és a növények biztosan jól érzik majd magukat a tóban.

Elhagyják a kertitó-szűrőt

Már említettük, hogy a kertitó-szűrő elengedhetetlen kellék lesz. Nemcsak azt biztosítja, hogy a tavunk szebb látványt nyújtson a tiszta vizével, de az élőlények számára is létfontosságú. Az elhelyezés tekintetében többféle lehetőségünk is van: elrejthetjük a mederben, ám így a rendszeres tisztításnál biztosan sokat fogunk bosszankodni, de a felszínen is helyet kaphat, ahol könnyebben hozzáférhető.

Ezekre a pontokra odafigyelve biztosak lehetünk abban, hogy a kerti tavunk rengeteg örömöt fog nekünk okozni: akár akkor, amikor ránézünk, akár akkor, amikor meditatív foglalkozásként gondoskodhatunk róla.

PR-CIKK