Soha nem csapta be a drukkereket

Pénteken délelőtt a vitrinbe került a Szpari első NB I-es találkozójának egyik, dedikált meccslabdája. Az emlékezetes derbin, 1980 augusztus kilencedikén a Szpari itthon, a korabeli tudósítások szerint húsz ezer néző előtt Kozma és Cséke góljaival nyert az örök rivális diósgyőriek ellen. A felajánló az ifjú Gincsai Zoltán. Ez a név még nem sokat mond a megyebeli focibarátoknak, ám a nagypapát, Szekrényes Andrást ki ne ismerné. A piros-kékek egykori duplatüdejű, csupaszív focistája igazi példakép lehet minden labdarúgónak. De hogyan került a laszti és néhány korabeli cikk az őt megillető helyére?

Régi vágya teljesült

- Régi vágyam volt, hogy ha fiú unokám lesz és elkezd majd sportolni, akkor neki adom majd a számomra oly becses labdát – avatott be a titikba Szekrényes András. – Nos, Zolika immár a Nyírsuliban, Tamás Kálmán edző keze alatt bontogatja szárnyait, így őt illette meg a pöttyös. nemrégiben összefutottam Dajka Lacival (a Nyírsuli marektingvezetője, a szerk.), említettem neki a labdát, ő vetette fel, hogy gyarapítsuk vele a sportmúzeumot. Remek ötletnek tartottam, Zolika is belegyezett, egyébként sem lehetne már játszani a labdával. Ráadásul még tizenöt alírás is van rajta, a játékosok mellett Temesvári Miklós edzőnk, Rattai Józsi gyúró és Bártfai spori, a meccs játékvezetője is szignózta a labdát.

Szekrényes András lelkes edzéslátogató lett, ha teheti ő viszi unokáját a tréningekre és időnként meccsekre is eljár. És persze még gyakorta nosztalgiázik.

– Mindig nagy szeretettel gondolok vissza azokra az évekre, remek csapat volt az akkori Szpari, igazi közösség, amelytől sokat kaptam. Ritkán járok focimeccsre de álmomba gyakran a pályán vagyok. Olyankor min arra gondolok, hogy ha tizenöt ezer néző kijön a meccsre , legalább egy miattam teszi, őt pedig nem csaphatom be! –osztotta meg velünk gondolatait az egykori csupaszív focista.

- Mán László -