Soha nem hagyta cserben a csapatot

Földi József – két kitérővel – huszonöt éven keresztül szolgálta a Nagyhalász, és góllal búcsúzott.Kész, vége – befejezte. Földi József, a nagyhalászi futball ikonja harmincnyolc esztendősen döbbent rá arra: nincs tovább. Az irányító középpályás – két röpke kecsei kitérővel – kereken negyedszázadon át szolgálta szeretett, a legutóbbi évadban a megyei első osztályban vért izzadva megkapaszkodó  egyesületét.

– Az utóbbi három évben már fájt itt, ott, a combhúzódások egyébként is végigkísérték a teljes pályafutásom –  szolgált magyarázattal visszavonulására Földi József. – Játszottam egy meccset, majd kihagytam a következő négyet, egy hónapig tartott, amíg rendbe jöttem. Mindez valószínűleg összefügg azzal, hogy munkahelyi elfoglaltság miatt kevésbé tudtam edzésre járni: noha az ambíció nem veszett ki belőlem, mai napig szeretek futballozni, de a testet nem lehet becsapni.

Szépen sikerült búcsúzni

Az csak természetes, Földi József hosszú karrierje során megélt egy, s mást. A régi szép időkben ugyanis nem kongtak az ürrességtől a pályák – éppen ellenkezőleg, olykor varázslatos miliőben léptek színre a fiúk.

– Tizenhat évesen bekerültem az NB III-as felnőttcsapatba, ami akkoriban nagyon nagy dolognak számított. Kicsit más, jobb volt a futball, a közegről nem is beszélve, talán elég annyit mondanom: nem egyszer ezer néző előtt futballoztunk. Kemecsén a nagyszerű kupameccsek adtak jelentettek felejthetetlen élményeket, Halászban pedig főként az Ibrány elleni rangadók maradtak emlékezetesek. Élénken él bennem például az a mérkőzés, amelyre szokás szerint rengeteg szurkoló jött el: bár gólt nem rúgtam, esőben, vizes pályán úgy nyertünk 3–2-re, hogy az Ibrány vezetett. Szerencsésnek vallhatom magam, mert elkerültek a súlyos sérülések, viszont az említett húzódásokkal nagyon megszenvedtem. A legjobb időszakaimban akadtak NB II-es kérőim, de a biztos a munkahelyet mindig fontosabbnak éreztem, hisz sosem lehetett tudni, mi történik az emberrel futball közben... No és, persze kötődöm Nagyhalászhoz, érdekes módon, rendszerint abban a periódusban érkeztek az ajánlatok, amikor nagy szükség volt itt rám, én pedig nem akartam cserbenhagyni a csapatot. Mindenesetre szépen sikerült búcsúzni: egyfelől kiharcoltuk a bentmaradást, ráadásul a Gyulaháza elleni 4–1-es győzelemmel, és góllal búcsúztam. Így kerek az egész.