Nem gyerekjáték: a válogatottság a cél

Drágár Dominika tizenhárom évesen szerepel az NB II-es Kállósemjén-Kölcsey DSE csapatában.Kicsit sem lóg ki a nagyok közül. Holott, ez cseppet sem gyerekjáték. Drágár Dominika személyében alig tizenhárom esztendős reménység debütált az NB II. Észak-keleti csoportjának nyitányán a Kállósemjén-Kölcsey DSE női kézilabdacsapatában. Füzesabonyban negyedórát, a Derecseke elleni második mérkőzésen már húsz percre vetette be Hadobás István edző a nyíregyházi Apáczai Csere János Gyakorló Általános Iskola hetedik osztályos tanulóját.

Az ifjú balszélső pedig nem vesztegette az időt – a hajdúságiakkal szembeni összecsapáson mindjárt két góllal járult hozzá a fölényes győzelemhez.

– Nem tudom miért, de mindig is kézilabdázni akartam – jelezte Drágár Dominika, a társainak csak Dodó, hogy nem okozott gondot a sportágválasztás. – Amikor Budapestre költöztünk, a Vasashoz igazoltam, majd hívott a Debrecen, de azt a nagy távolság miatt egyelőre nem vállaltam. A nyáron hazajöttünk Nyíregyházára, adódott a lehetőség, hogy a Kállósemjén-Kölcsey DSE csapatában szerepelhessek: Hadobás István támogatott, számított rám, a tanár úr azóta is sokat segít, akárcsak Kocsik Viktória, aki az ifiben az edzőm. A Füzesabony és a Derecseke ellen az ifjúsági-, majd a felnőttmeccsen is pályára léphettem: a „nagyok” között kicsit izgultam, mert gyorsabb a játék, amit nekem még szoknom kell. Szeretnék egyszer NB I-es játékos lenni, nagy célom pedig a válogatottság. Tisztában vagyok azzal, sokat kell még fejlődnöm, ha rutinosabb leszek, irányítóként próbálnék érvényesülni, azon a poszton, ahol példaképem, Görbicz Anita is játszik.