Visszatekintő - Forró hómezőnek tűnt a pálya

Nyíregyháza - Húst is kaptak, nem csak tésztát, ám a mexikói kudarc okait a mai napig nem értik.

Harminc évvel ezelőtt, 1986-ban a magyar válogatott is részt vett a mexikói világbajnokságon. A megyénkből származó Nagy Antal csapatkapitányként vett részt a rendezvényen.

Sokat gondol még arra a bizonyos szovjetek elleni mérkőzésre? Rémálmaiban felriad még, hogy a negyedik percben már kettő–nullra vezet az ellenfél?

NAGY ANTAL: Mostanában, hogy közeledett az évforduló, egyre többet emlékeztettek rá, amúgy álmodni már nem álmodom vele. Amióta a mai válogatott kijutott az Európa-bajnokságra, gyakran hallani, hogy legutóbb harminc éve szerepeltek a magyarok világversenyen, így aztán nem is tudjuk kikerülni, hogy mikor is történt mindez. Azért mégiscsak a világbajnokság a sportág legnagyobb ünnepe, és a miénk az utolsó magyar csapat, amely vb-résztvevő volt.

Magyarán az idő begyógyította a sebeket és megszépültek az emlékek?

NAGY ANTAL: Ami Mexikóban történt, azt máig nem értjük, de az oda vezető úton azért sok szép minden történt velünk. A hollandok idegenbeli legyőzése, az osztrákok elleni két siker, a Hanappi-stadion, amely tele volt magyar szurkolóval, vagy akár Ciprus kétszeri legyőzése. Ezekről kevesen beszélnek, mert Irapuato emléke, a szovjetek elleni nulla–hat mindent elhomályosít.

Ön volt annak a válogatottnak a csapatkapitánya. Valóban mondott olyat a vb előtt, hogy „világbajnokok akarunk lenni”?

NAGY ANTAL: Sajtótájékoztatón vettünk részt, a játékosokat sorban arról kérdezték, hogy mi a cél. Már sokadszor elhangzott, hogy továbbjutni a csoportkörből, amikor az egyik újságíró közbeszólt, hogy ez túl unalmas, valaki végre mondhatna mást is. Ekkor én megjegyeztem, persze minden futballistának az az álma, hogy világbajnok legyen. Másnap úgy jelentek meg az újságok, hogy azt nyilatkoztam, világbajnokok akarunk lenni. Később a szememre vetették, hogy túl magabiztos voltam.

Mi vezetett vajon a kudarchoz?

NAGY ANTAL: Három-négy összetevője van ennek. Az egyik, hogy a szakvezetőség úgy döntött, a bajnokság végét ellazsálták a játékosok, ezért szükség van egy kőkemény felkészülésre a világbajnokság előtt az ausztriai magaslaton. Hóban, fagyban, miközben Mexikóban, hasonló magasságban negyven Celsius feletti hőmérséklet várt ránk. Ez volt az egyik hiba. A másik, hogy azt mondták, a negyvenhat fokhoz hozzá lehet szokni, ezért edzünk meccsidőpontban, délben. Nos, kiderült, nem lehetett hozzászokni. Míg a többi csapat az árnyékban pihent, addig mi szenvedtünk a tűző napon. A szovjetek elleni meccs előtt mindenki bágyadt volt, kettős látásra panaszkodott. Káprázott a szemünk, tiszta fehérnek tűnt minden, mintha forró hómezőn játszottunk volna.

Nem említette az étkezést. Tényleg tésztát ettek tésztával?

NAGY ANTAL: Egy fenét! Ettünk mi mindent, húst is. Amikor egyszer megint szénhidrátot kaptunk, akkor valaki megjegyezte a játékosok közül, most már szívesebben enne újra húst. Ebből alakulhatott ki ez a tésztasztori.

KM-BT