Világnapi kesergés

Amikor egyszer a direktor megkérdezte, hogy melyik állatot nézném meg közvetlen közelről, meglepődött. Az orrszarvút – válaszoltam. Mán László jegyzete.

Hogy miért az egyik kedvenc állatom? Gyerekként faltam a vadászkönyveket, Kittenberger, Széchenyi, Molnár… Némelyiket rongyosra olvastam. Röstellem, de pontosan nem tudom, talán az egyik Kittenbergerben (Afrikai vadásznaplóm?) szerepelt egy sztori, amelynek főhőse Pete Stamp volt. A lényeg: ez a nem „százas” férfi nem túl józanul fogadott arra, hogy egy rinó fenekére rányom egy bélyeget. Megcsinálta, túlélte, innen ragadt rá a becenév.

Szóval kis túlzással talán akkor zártam szívembe a rinókat, és amikor a sóstói állatparkban vagyok, örömmel nézegetem a mini gőzmozdonyokat. Remélem, ma kiemelt figyelmet kapnak, hiszen világnapjuk van.

No ez az. Világnapokkal már Dunát lehetne rekeszteni. Egyébként nem rossz ötlet, ha valami ilyen rangot kap, ám ez úgy tűnik, kevés, pedig ezekkel valamikre, vagy valakikre akarjuk felhívni a figyelmet. Ezt persze sikerrel tesszük, ám az eredmény? Az lesújtó, hiszen vékonyodik az ózon, melegszik a földgolyó, egyre szemetesebb, mérgezőbb, egyre több állat és növényfaj tűnik el… A kapzsi, mohó, csak magukra és a mára gondolók miatt már unokáink élete sem tűnik biztatónak. A világnapok ellenére…

- Mán László -