Borsod-Abaúj-Zemplén

2007.12.05. 12:33

Megsülünk? Megfulladunk? Éhenhalunk?

<p>Cselekednünk ma nem azért kell, mert elkerülhetjük a már elkerülhetetlen éghajlatváltozást, hanem azért, mert ha nem cselekszünk, akkor az éghajlatváltozás elviselhetetlen mértéket ölt.&#160;<A href="http://www.boon.hu/hirek/im:boon:newspaper-emtippek/cikk/dr-gyulai-ivan-vitaindito/cn/boon-news-em_01-20071205-015812"><IMG height="13" src="http://www.boon.hu/bilder/icons/download.png" width="13" border="0" /><B>Dr. Gyulai Iván: Vitaindító...</B></A></p>

Az Észak-olvasók, BOON-látogatók a múlt héten héten dr. Gyulai Iván ökológust, a miskolci székhelyű Ökológiai Intézet a Fenntartható Fejlődésért Alapítvány igazgatóját kérdezhették.Egy kérdés-feleletet már közöltünk, azzal az ígérettel, hogy jön a többi. (Az az egy arra vonatkozott, hogy mennyiben jelent megoldást a klímaváltozás ellen a bioüzemanyag alkalmazása, az energianövények termesztésének támogatása. Nos, a rövid válasz: a bioüzemanyag egyáltalán nem megoldás az éghajlatváltozásra.)

És akkor lássuk a többit!

Kérdező: A globális felmelegedés egyike a legjelentősebb fenyegetéseknek, amelyekkel az emberiségnek szembe kell néznie – figyelmeztettek kutatók, ismertetve egy tanulmányt, amely szerint klímaváltozások a múltban éhínségekhez, háborúkhoz és népességcsökkenéshez vezettek – így kezdődik egy cikk a HVG.HU-n. Van realitása a közeli években-évtizedekben annak, hogy egymásnak essen az emberiség?
Dr. Gyulai Iván: A napjaink katasztrófáira adott társadalmi válaszok sokfélék, az erőszaktól a szolidaritásig találunk közösségi és egyéni viselkedési mintázatokat. Valószínű, hogy ezek a mintázatok a jövőben is vegyesen fordulnak majd elő. Egy bizonyos, hogy az éghajlatváltozás több oknál fogva is biztonságpolitikai kockázattá lépett elő, s nemcsak a környezetbiztonság területén jelent ma már kockázatot, hanem a békét is veszélyezteti. Ezek a feszültségek szemünk láttán növekednek, s fő jellemzőjük, hogy a válságokok összefonódnak, felerősítik egymást. Például a szegények sok szempontból jobban kitettek annak, hogy nem képesek alkalmazkodni a változásokhoz. A szegénység okán történő migráció összefonódik a klímamenekültek ügyével. Az energiapolitika, a fejlett világ nagy részének energiafüggősége, fokozódó biztonságpolitikai kockázat. Az éghajlati feltételek szigorodása veszélyezteti az élelmiszerellátás biztonságát, még a fejlett világot is problémák elé állítja. A kockázatok növekedésével sajnos nő az esélye annak, hogy egyre több regionális konfliktus keletkezzen, s azok kiterjedjenek.

Kérdező: Mit jelent maga a klímaváltozás?
Dr. Gyulai Iván: A Föld éghajlata a földtörténet során állandó változásban van. Éghajlatváltozásról akkor beszélünk, ha egy kellően hosszú időszak során szignifikánsan változnak az éghajlati paraméterek a megelőző időszak egy állandó értékekkel jellemző szakaszához képest. Ezt lehet harminc évre is vonatkoztatni, de jól bizonyítható, hogy a rendszeres meteorológiai mérések kezdete óta (1860-as évek) a Föld felszínének átlaghőmérséklete 0,7 fokkal emelkedett. Az iparosodás időszaka óta, de különösen az elmúlt évtizedekben az éghajlat az elmúlt 650 ezer évben nem tapasztalt ütemben melegszik, ami összefügg az ipari forradalom óta egyre növekvő fosszilistüzelőanyag-felhasználás nyomán felszabaduló szén-dioxid légkörbe jutásával.

Fogy, egyre fogy

Kérdező: Most hol tart a klímaváltozás?
Dr. Gyulai Iván: A hőmérsékleti feljegyzések azt jelzik, hogy a Föld hőmérséklete világátlagban 0,7°C-ot melegedett a múlt század kezdetétől. A tíz legmelegebb év – az 1861-es feljegyzések óta – 1990 után következett be. A valaha mért legmelegebb év 1998 volt, de 2005 is majdnem rekordot döntött.
Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) 2007 év folyamán közzétett negyedik értékelő jelentése szerint a Föld északi féltekéjének hóval fedett területe 10 százalékkal csökkent az 1960-as évek óta, és a világ nagy részén a gleccserek jelentősen visszahúzódtak. Az arktikus tengeri jég 40 százalékkal vékonyodott a késő nyári időszakban az elmúlt évtizedekben, és 1950 óta késő nyáron 15 százalékkal csökkent a kiterjedése. A legutóbbi becslések szerint csak az elmúlt évtizedben 8 százalékkal csökkent a tengeri jég területe. A tengeri jég olvadása nem emeli ugyan a tengerszintet, de a jégpáncél eltűnése megkönnyíti a kontinentális jég óceánba való áramlását, ami viszont hozzájárul a tengerszint emelkedéséhez, valamint módosítja a földfelszín sugárzás visszaverő képességét is. A tengerszint évente 1-2 millimétert emelkedett a XX. században, főképp az óceánok hőtágulása és a gleccserek olvadása következtében. 

Új kórokozók

Kérdező: Milyen hatásai lehetnek/vannak Magyarországon?

Dr. Gyulai Iván: Hazánkban az átlaghőmérséklet emelkedése mellett a következő évtizedekre az éves csapadék átlagos mennyiségének csökkenése és csapadékeloszlás átrendeződése (több csapadék télen, kevesebb nyáron) várható, továbbá a szélsőséges időjárási események gyakoriságának és intenzitásának növekedése. A csapadékutánpótlás, a felszíni és felszín alatti vizek helyzete (minőség, mennyiség) lesz a legkritikusabb kérdés.

Kérdező: Megfagyunk vagy megsülünk?
Dr. Gyulai Iván: Az éghajlatváltozás nemcsak a hőmérséklet változása, hanem minden más ökológiai feltétel változása is. Megváltozik a vízháztartás, megváltozik a talaj tápanyag-összetétele, az elemek eloszlása, megváltoznak a biogeokémiai ciklusok, bizonyos növények, amelyek eddig táplálékúl szolgáltak mérgezővé válnak, jelentősen csökken a fajok száma, új kórokozók lépnek fel, megváltozik a légkör összetétele. Tehát azt is kérdezhetnénk a megsülünk, vagy megfagyunk mellett, hogy megfúlunk, éhenhalunk, megbetegszünk, vagy mi más történhet velünk. Az IPCC által meghatározott különböző kibocsátási forgatókönyvek mindegyike szerint a globális átlaghőmérséklet emelkedése várható a XXI. században. A legnagyobb változást előrejelző forgatókönyv szerint a földi átlaghőmérséklet 2100-ban akár 6,4°C-kal is magasabb lehet az 1980-1999 közötti időszak átlaghőmérsékleténél. Ugyanehhez az időszakhoz képest 2100-ra a világtengerek szintje is emelkedni fog 0,2-0,6 méterrel pusztán a felmelegedés hatására bekövetkező óceáni víz hőtágulása miatt. Az emberi tevékenységek által előidézett felmelegedés és ennek hatására a világtenger szintjének emelkedése a XXI. század során még akkor is folytatódik, ha az üvegházhatású gázok kibocsátását sikerül szinten tartani.
A globális hőmérséklet emelkedésével a hirtelen és vélhetően megfordíthatatlan változások gyakorisága megnövekszik, és ezek súlyos következményekkel járhatnak. Ilyen változás lehet például:
• a grönlandi és a nyugat-antarktiszi jégtakarók elolvadása, amelyek a világtenger szintjének akár 12 méteres emelkedésével is járhat.
• csökkenhet az észak-atlanti áramlás erőssége, amely 2-3°C-os hűtő hatást gyakorol az európai régióban;
• a jelenleg még fagyott északi mocsarak kibocsátókká válhatnak azzal, hogy az olvadás hatására az eddig fagyott földből metán szabadul fel.

A pénzvilág érdeke

Kérdező: Mi, egyszerű emberek mit tehetünk?
Dr. Gyulai Iván: Ma az emberek agyát a mindenek feletti fogyasztásra programozzák, mert ez a pénzvilág érdeke. Az embereknek tudatára kell ébredniük, hogy az anyagi jóléten túl vannak más értékek is, pl. saját és környezetünk egészsége, amelyek nélkül nem élvezhetjük anyagi gazdagságunkat, de egy idő után nem is tudjuk előteremteni. Tehát tudati és viselkedésbeli változásra van szükségünk, s miután ezt csak mindenki önmaga oldhatja meg, így először nem a világot, hanem saját magunkat kell rendbe szednünk.

Kérdező: Milyen intézkedései vannak a magyar kormánynak ezzel kapcsolatban, illetve mit kellene tennie?
Dr. Gyulai Iván: Most készült el a Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia, amely hamarosan az országgyűlés elé kerül. A Stratégia három fő célterületen tervez beavatkozást. A nemzetközi, illetve európai kötelezettségvállalásnak megfelelően az ÜHG-csökkentés a megelőzést szolgálja, míg ezzel egy időben elkerülhetetlen az éghajlatváltozás következményeire való felkészülés, azaz az alkalmazkodás. Mindkettőhöz szükség van a társadalmi tudatosításra.
Sajnos mind a hazai, mind a nemzetközi elképzelések, s cselekvési keretek alkalmatlanok a probléma kezelésére. Ennek fő oka, hogy az éghajlatváltozást az ÜHG-kibocsátás csökkentésével kívánják kezelni, de úgy, hogy nem mernek hozzányúlni azoknak a szektoroknak a növekedéséhez, amelyek az energiafelhasználás növekedésén keresztül egyre több természeti erőforrás felhasználását igénylik. Senki nem gondolhatja komolyan, hogy csökkeni fog a kibocsátás, ha a világgazdaság naponta 1,5 millió hordóval növeli olajfelhasználást.

Kérdező: Egy sajtóközlemény szerint „ az előrejelzések szerint az EU jó úton halad a kiotói célkitűzések elérése felé, de az erőfeszítéseket fenn kell tartani. Az EU egyre közelebb kerül ahhoz, hogy az üvegházhatást okozó gázok kibocsátása tekintetében elérje saját kiotói célkitűzéseit, de a siker érdekében további fellépések sürgős elfogadása és végrehajtása vált szükségessé. Ezek a következtetései a kiotói célkitűzések elérése területén elért előrehaladásról szóló éves bizottsági jelentésnek. A legutóbbi, tagállami előrejelzések értelmében a már megvalósított intézkedések, valamint a harmadik országoktól vásárolt kibocsátási jogok és a légköri szenet megkötő erdészeti tevékenységek összességében az EU-15-ök kibocsátását 2010-re a kiválasztott bázisév (ez a legtöbb esetben 1990) szintjéhez képest 7,4%-kal csökkentik, ami nem sokkal marad el a 2012-ig elérendő 8%-os csökkentési célkitűzéstől. Az EU szintjén és nemzeti szinten jelenleg tárgyalási szakaszban lévő további politikák és intézkedések révén elérhető a célkitűzés, gyors és teljes körű végrehajtás esetében pedig a csökkentés elérheti a 11,4%-ot.” Kérem, kommentálja a fentieket!

Csökken? Ellenkezőleg!

Dr. Gyulai Iván: A közleményből látható, hogy a bázisévhez képest prognosztizált csökkentés három forrásból tevődik össze: „a már megvalósított intézkedések, valamint a harmadik országoktól vásárolt kibocsátási jogok és a légköri szenet megkötő erdészeti tevékenységek”. Az igazság az, hogy a valóságban nem csökkenés van, hanem további növekedés. Amennyiben az egyes ágazatok környezeti teljesítményét vizsgáljuk, úgy a bázisévhez képest 2%-kal nőtt az EU 15-ök kibocsátása. Ez a növekedés még nagyobb lenne, ha az Unió tagországai az 1990-es évektől kezdődően nem csökkentik a hazai nyersanyag és energiahordozó kitermelést, s nem cserélik ezt importált nyersanyagokra és energiahordozókra. Így a kitermelés és szállítás közben fellépő környezeti terhelések, például az ÜHG-terhelések is a harmadik világ országaiban maradnak.
A kibocsátás növekedés az energiafelhasználás abszolút mértékének növekedéséből származik, főleg a közlekedés energiafelhasználása és kibocsátása nő, de a lakossági felhasználás is bővül, illetve a mezőgazdaság is intenzívebbé válik. A harmadik országoktól vásárolt kibocsátási jogok globális mértékben nem csökkentik a kibocsátást. Ilyen jogokat azoktól az országoktól lehet vásárolni, amelyek magasabb bázisról indultak, mint például Magyarország is, amely az 1985-87-es éveket kapta meg bázisévnek, amikor magas volt a kibocsátása, ám a rendszerváltozás utáni gazdasági szerkezetváltozás miatt jelentősen lecsökkent a kibocsátása. Azok az országok, amelyek ma eladnak, később majd szembesülnek vele, hogy ezeket inkább tartalékolni kellett volna azokra az évekre, amikor a kibocsátás csökkentési kényszer már náluk is jelentkezik. Az erdőtelepítéssel csak az erdő növekedési idejére vonatkozóan vagyunk képesek szenet kivonni a légkörből, hiszen a fa felhasználásával, vagy ez erdő elöregedésével a megkötés és kibocsátás egyensúlyba kerül. Ennek tehát hosszú távú hatása nincs. Egyébként is félrevezető azt állítani, hogy csökkentettük a kibocsátást, hiszen ez nem az egyes felhasználói szektorok kibocsátásának csökkentése, hanem a légkörben tartózkodó szén mennyiségi növekedésének fékezése. Az Unió, mint ahogyan más fejlett országok is, áltatják magukat a számokkal való játékkal, s képtelenek rávenni magukat a valós intézkedések meglépésére.

Az időnk rég elfogyott

Kérdező: Ezt olvastam: „A fejlett országoknak haladéktalanul intézkedniük kell a globális felmelegedés elleni harc érdekében, ellenkező esetben a világra katasztrofális árvizek, aszály és más csapások várnak – áll az ENSZ friss jelentésében. A dokumentum szerint a gazdag országoknak 2015-ig évente 86 milliárd dollárt kell a klímaváltozás kedvezőtlen hatásainak kitett lakosság megsegítésére fordítaniuk. A mi nemzedékünknek nagymértékű változásokkal kell számolnia az egészségügy, az oktatás és a szegénység terén. A jövőt illetően fennáll egy ökológiai katasztrófa reális veszélye – mondta Kevin Watkins, a jelentés fő szerzője Brazíliavárosban. A dokumentum szerint az összeg felét, 44 milliárd dollárt a fejlett országok infrastruktúrájának környezetbaráttá való alakítására kell fordítani, míg 40 milliárd dollárral a fejlődő országoknak a klímaváltozással szembeni küzdelmét kell segíteni. A fennmaradó 2 milliárd dollárt a természeti katasztrófákra való reagálás javítására szánják. A jelentés szerint az összeg nagyobb részét az Egyesült Államoknak és más fejlett országoknak kellene állnia. A 400-oldalas jelentés egy héttel azelőtt tették közzé, hogy az indonéziai Bali szigetén tanácskozást kezdenek a kiotói jegyzőkönyvet felváltani hivatott új nemzetközi egyezményről.” Mit szól a fentiekhez?
Dr. Gyulai Iván: Furcsa, hogy újra pénzzel akarják orvosolni azokat a bajokat, amelyeket éppen a pénz okozott. De ha a bajokat pénzzel lehetne orvosolni, akkor talán érdemes említést tenni az arányokról. 2000-ben a Föld országai ezer milliárd dollárt költöttek katonai kiadásokra. Ha így haladunk tovább, s a bajokat orvosoljuk, s nem a bajok okait, akkor előbb utóbb nem lesz annyi pénz, amely elegendő lenne az éghajlatváltozás következményeinek orvoslására. A bajok oka az emberiség növekvő erőforrás-igénye és energia éhsége, amelyet a Föld már nem képes kielégíteni anélkül, hogy a létfenntartó folyamatok ne sérülnének. Lehet-e akkor ÜHG gáz kibocsátásról beszélni, amikor naponta 1,5 millió hordóval több olajt használunk fel az előző napihoz képest?

Kérdező: Mekkorák az időtartalékok?
Dr. Gyulai Iván: Az időnk már rég elfogyott. A környezet állapotát soha nem a jelenlegi terhelések szabják meg, hanem a múltbeliek. Így, ha sikerülne is megállítani a kibocsátás növekedését, vagy csökkenteni, akkor értelemszerűen a csökkentés eredménye is majd csak a távoli jövőben, 50-100 év múlva jelentkezne. Ez a tény azonban nem oldoz fel bennünket a cselekvés kényszere alól.
Cselekednünk ma nem azért kell, mert elkerülhetjük a már elkerülhetetlen éghajlatváltozást, hanem azért, mert ha nem cselekszünk, akkor az éghajlatváltozás elviselhetetlen mértéket ölt. Nagyjából egyetértés van a tekintetben, hogy 2 fokos növekedéshez lehet alkalmazkodni, de az annál jelentősebb növekedéshez már csak komoly áldozatok árán, vagy egyáltalán nem. Nem érdemes halasztani sem a szükséges intézkedéseket, mert egyre kevesebb esélyünk marad a megelőzésre. Amikor a következményekkel kell szembe néznünk, s azokat kell kezelnünk (hőség, árvíz, aszály, stb.), akkor csak tovább növeljük az eredeti okot, az ÜHG kibocsátást (légkondicionálók, gátak építése, öntözés, stb.). Vagyis nincs választásunk, muszáj.

Kapcsolódó cikk:

Ezek is érdekelhetik