Munkáról kevés szó esett

Tégláson városnappal, más településeken „szimplán” csak majálissal ünnepeltek.Május elsején bőségesen visszaadta az időjárás, amit március 15-én elvett, nyári napsütésben kapcsolódhattak ki az emberek a munka ünnepén. A chicagói munkás szakszervezetek 1886-ban még nem gondolhatták, hogy küzdelmüknek a nyolcórás munkaidő bevezetéséért, még 127 év múlva is emléket állítanak szerte a világban, így egy távoli a távoli kis Magyarországon is. Igaz a szocialista időket már nem idézik a rendszerváltás utáni május elsejék, de a ragyogó időjárás most is sokakat a szabadba szólított, hiszen hagyományosan a fürdők is sok helyen ilyenkor nyitnak.

Az ideológia változott, már nem puffogtatunk frázisokat a munkáról, de hagyomány megmaradt, ezen a napon a kikapcsolódásé a főszerep. Hajdúsámsonban például egy teljes napot szenteltek a vidámságnak, a jókedvnek, Tégláson ezt még hivatalossá is tették egy nagyon család- és gyermekbarát városnappal. Települések szerte most rotyogtak a bográcsokban az ételek, a gyerekek arc, illetve kézfestést kaptak, anyák napi ajándékot készíthettek, folyt a sör és az üdítő ital, közösségek együtt mulattak a színpadokról feléjük áradó muzsikára. A munkáról legalább ezen a napon kevés szó esett.