Nézőpont: Pazarul pazarlók

Naivan azt hittem, hogy a stadionépítési láznál jobban a Krőzust játszani már nem nagyon lehet kicsinyke hazánkban, ahol mindenkiben ott egy tehetségét kibontakoztatni nem tudó focifenomén, de minimum már mesteredzőként vagy játékvezetőként látta meg a napvilágot. Bednárik Mónika írása. A betonoszlopokba, gyeptéglákba, öltözőcsapokba és lelátószékekbe ölt (tíz)milliárdok legalább azt az illúziót keltik, hogy oda egyszer (ha vettünk jegyet és regisztráltunk) bemehetünk, hogy talán láthatunk tehetséges fiatalokat a pályán, s bólinthatunk helyeslően, két szotyihéj „kiköpdösése” közben, ha megrezeg az ellenfél hálója. Hát jó, ezen kár is keseregni, a futballszentélyek állni fognak, annyi szent.

Azt azonban már senki sem magyarázza meg nekem, és azt gondolom, az ország többségének sem, hogy miért kell a magyar nemzet bankjának félmilliárd forintért egy kastély. Az ingatlankínálat egyik legdrágább portékájáért csuklás nélkül áldozott a bankvezér a pénztárcánkból 500 milliót. Ebbe a mesés épületbe mi minden bizonnyal a lábunkat nem fogjuk betenni, s attól tartok, a bank egyszerű dolgozói sem. Üdülők, részvények és erőmű jelzi: 24 éve pazar módon tudunk pazarolni. Ebben oldalfüggetlenül vagyunk fenomenálisak, sajnos.

Bednárik Mónika