2014.10.11. 11:21
Nézőpont: Csend és hullaszag
<em>Világéletemben szerettem azokat a filmeket vagy könyveket, melyek egy gyilkosságról és annak felgöngyölítéséről szóltak. Nem a véres, öldöklős hollywoodi „kasszasikerekre” vagy ponyvákra gondolok, hanem az agyafúrtabb fajtákra</em>. Tarnavölgyi Gergely jegyzete.
Világéletemben szerettem azokat a filmeket vagy könyveket, melyek egy gyilkosságról és annak felgöngyölítéséről szóltak. Nem a véres, öldöklős hollywoodi „kasszasikerekre” vagy ponyvákra gondolok, hanem az agyafúrtabb fajtákra. Tarnavölgyi Gergely jegyzete.
Tudják, amiben a bűnügy csak a szövevényes történet kiindulópontja, mert a hangsúly az eset megoldásán van. Amikor a nyomozó sokáig csak a gyilkos sarkában lohol, a szálak egyre kuszábbak, majd hirtelen fény gyullad az éjszakában, a bűnös csuklóján pedig már kattan is a bilincs. Mielőtt azonban végképp belelógna a bilibe a kezem, tudom, az életben nem mennek ilyen egyszerűen a dolgok.
Hogy is mondta Virág elvtárs? Az élet nem habostorta. Mert a mai napig vannak olyan ügyek (mint például az óriási sajtóvisszhangot kapó Fenyő-gyilkosság), melyeket nem sikerült rövidre zárnia a nyomozóhatóságnak. S hogyan is lesz egy esetből végül „döglött akta”? Ennek több oka lehet. A legtöbbször az elkövető nem „kispályás”, alvilági körökben otthonosan mozog és nem először tapad vér a kezéhez. Egyes ügyek felgöngyölítését a politika is igyekezhet lassítani, de olyan is előfordult már, hogy tudták, ki a hunyó, de nincs megdönthetetlen bizonyíték ahhoz, hogy rács mögé ültessék.
Van olyan, amikor mással vitetik el a balhét, vagy csak egyszerűen azért akad meg a nyomozás, mert a hatóság impotens. Mindezek mellett fenntartom: tökéletes gyilkosság nem létezik. Csak balszerencsés nyomozás vagy szerencsés gyilkos.
