A Sámsoni úti kastély titka

Megtaláltuk a tulajdonost, akinek

közeli barátja nyilatkozott.

Mit lehet tudni a

tulajdonosról?

Ő egy görög-olasz, nemesi

származású férfi, aki a

kilencvenes évek közepén jött

Debrecenbe díszlet- és

jelmeztervezőként. Igazi

művészember, aki hét nyelven

beszél és – elmondása

szerint – „beleszerelmesedett”

Debrecenbe, és itt ragadt. Néha elutazik

innen, de a szíve mindig visszahúzza. Itt

tölti a karácsonyt és minden fontos

ünnepet.

Mi ez a kastély? Mi célt

szolgál?

A tulajdonos nagy álmát váltotta

valóra, amikor az édesanyja

családjának egykori firenzei

kastélya mintájára

megépítette ezeket az

épületeket. Magát a területet,

a telkeket először ki kellett vonni a

mezőgazdasági művelés

alól, melynek kötségét (is)

megfizette.

Írt a Földművelésügyi

Minisztériumnak is, akik

beleegyezésüket adták egy

kulturális centrum

létrehozására. Ő tervezte,

és segítséggel ugyan, de ő

maga rakta egymásra a téglákat is.

Hívott statikust, aki

megállapította, hogy e tekintetben is

rendben vannak az

építmények.  Előzetesen

azonban nem kért építési

engedélyt, mert ő amolyan

„elvarázsolt” művész.

Utólag természetesen elintézte

és meg is kapta a fennmaradási

engedélyeket.

Mi volt ezzel a célja? Mikor fejezi

be?

Sokan kérdezik, mikor fejezi be a

reneszánsz kastélyok

építését. Az igazság

az, hogy ez így van kész, nem akar semmit

változtatni rajta. Egy olyan

közösségi játszóhelyet

akart létrehozni, ahol operett-esteket,

operákat, s egyéb színházi,

illetve táncos produkciókat lehet

tartani.

Nagyon jó külföldi

kapcsolatai vannak, tárgyalt

például görög

tánccsoportokkal, akik szíves

örömest jönnének ide

fellépni, s cserébe fogadnának

esetlegesen hasonló magyar művészeti

csoportokat.

S mivel a tulajdonos korábban a Csokonai

Színháznál is dolgozott, és

több színésszel ápol

jó kapcsolatot, nekik is felvetette az

ötletét, akik a

kezdeményezést abszolút

pártolták. A tulajdonosnak van

engedélye borozó

kialakítására is, aminek

munkálataiba ugyan belefogott, de a

körülmények miatt félbehagyta

azt.

Valóban elfogyott a pénz?

Miért nem valósultak meg ezek a

tervek?

Nem, nem a pénz fogyott el. Nemrégen

derült ki, hogy a hét telek három

tulajdonlapon van, holott a tulajdonos abban a hitben

élt – miután a telkek

közötti földutat is

megvásárolta (ehhez a

polgármester

aláírását is megkapta)

– hogy a telekegyesítést

követően egy lapon szerepelnek a telkek.

Sajnos 2001 óta egyfolytában kapja a

büntetéseket: kezdve az

illetékhivatallal, földhivatallal,

műszaki osztállyal.

Az illetékhivatal is megbüntette, mert nem

volt idejében befizetve az illeték. De

mint mondtam, nem volt mindig Magyarországon,

és nem is értette sokszor a hivatalos

leveleket, s van, ami nem is jutott el hozzá.

De mindent kifizetett. Azt hittük, hogy a

használatbavételi

engedéllyel van baj, amire neki nincs

szüksége, mivel nem

lakóháznak szánta. Ez egy

díszlet. Ezt bizonyítja az is, hogy

például van az egyik épület

emeletén egy ajtó, de a

földszintről nem is vezet oda

lépcső.

Később aztán kiderült, hogy

egyetlen egy telekkel van probléma. Jött a

felszólítás, hogy eredeti

állapotába kell

visszaállítani a területet, mivel

túl magas lett ott a torony, ami a kedvence.

És amit egyébként egy

építési engedéllyel

bíró gazdasági

épületre húzott rá.

És az megfelelő

magasságú volt?

Hat méter húsz centi volt maga az

engedélyezett épület, erre jött

rá a torony. Azt gondolta, a

telekegyesítéssel a

beépíthetőség is

megnő, de – érthetetlen módon

- a hivatal tájékoztatása szerint

nem.  A körülötte lévő

házak pedig szintén nem kisebbek, pedig

lényegesen kisebb az alapterületük,

ráadásul azokban laknak.

Mi lesz a sorsa így a

„kastélynak”?

Már olyan hírek is jöttek, hogy ha

mi nem cselekszünk, akkor jön a

kényszerbontás. A tulajdonos azt

mondta, ha erre sor kerülne, akkor saját

testével állna a torony és a

buldózer közé. 

 Így évente egy vagy több

alkalommal jön az

építésügyi

bírság. Nem érti, hogy

miért ilyen közömbös vele a

város, hiszen ő nem

öncélúan kezdett bele a

kulturális központ

építésébe, hanem azzal a

nem titkolt szándékkal, hogy ez

fellendíthetné Debrecen

művészeti életét,

turizmusát. Annyit szeretne: ne

bántsák sem őt, sem az

álmát, amit

felépített.

Az illetékesek nem tudtak

információval szolgálni

az ügyről a Hajdú Online

számára, mivel hatósági

eljárásról nem adhatnak

tájékoztatást.

ELŐZMÉNYEK:

2009.04.22

Rejtélyes kastély

Debrecen szélén
Elhagyott kastélyra

találtunk Debrecen után a

Dombostanyai

elágazásnál. A mesébe

illő épület félkészen

ágaskodik a magasba. Csupasz

téglái már sok-sok éve

küzdenek a természet elemeivel. 

Az

épület tulajdonosa egy

görög üzletember. Az

építkezés évekkel

ezelőtt kezdődött, majd hirtelen

abbamaradt. Az épület azóta is

üresen áll. Mi lesz a sorsa a

magára hagyott épületnek?

Munkatársunk a részletek

nyomában! További

információk hamarosan.