A kínaiak váratnak magukra

Debrecen - Megtörni látszik az az elmúlt év őszi lendület, melynek eredményeként fél éven belül tíz, egy éven belül pedig összesen húsz kína belső-mongóliai befektetőnek kellene Debrecenbe érkezni.Herdon István, a Xanga cégcsoport ügyvezetője a Naplónak elmondta, hogy a tőkebefektetési folyamat a válság hatására valóban lelassult. "Abban bízunk, hogy a miniszterelnök közeljövőbeni kínai látogatása új lendületet adhat a kétoldalú kapcsolatoknak. A magunk részéről a repülőtéren és a Határ úti ipari parkban is elkezdtük/folytattuk azokat a fejlesztéseket, amelyek még vonzóbbá tehetik Debrecent a kínai befektetők számára (is)" - mondta az ügyvezető, utalva egyebek mellett a készülőben lévő logisztikai bázisra és inkubátorházra. A tét nem kicsi, hiszen ősszel a kínaiak fogalmazták meg azt az elképzelést, hogy az idei év végéig mintegy százmillió euró értékű működőtőkét telepítenének Debrecenbe. Egyelőre delegációk jönnek-mennek, tárgyalások zajlanak, de konkrét letelepedési szándékról még nem írtak alá megállapodást.

A tavaly október elején írt alá együttműködési megállapodást Kósa Lajos polgármester és Wang Zhicheng, a 28 millió lakosú Belső-Mongol Autonóm Régió kulturális bizottságának elnöke. A szándéknyilatkozat szerint a kínai és a debreceni alkotó művészek kölcsönösen mutatkoznak be egymásnál. Emellett a városi könyvtár és a tartomány könyvtára is részt vesz az együttműködésben. A tervekben az is szerepel, hogy Belső-Mongoliából is jön résztvevő a virágkarneválra, amit a debreceniek viszonoznak. Emellett szintén szándéknyilatkozatot írt alá a kínai küldöttség egyik tagja Nagy Jánossal, az Agrárcentrum elnökével egy tervezett Nemzetközi Lovas Kulturális Központ létesítéséről Belső-Mongóliában.

Kölcsönös bemutatkozás

Hogy halad a tervek megvalósítása? A városházáról kapott válasz szerint a tavalyi virágkarneválon a Shanghai Baoshau Miaohang Együttes, míg a szándéknyilatkozatok aláírása napján a Kölcsey Központban Belső-Mongólia Akrobatikus Színtársulata valamint Ének- és Táncszínháza lépett fel. Decemberben a PANDA Nemzetközi Gyermek Alapítvány tehetségkutatóján négy medgyessys  diák egy Shanghaj-Peking-Belső Mongóliai utazást nyert egyik fődíjként Erdélyi táncok című produkciójával. Idén július 13-24. között több városban is fellépnek, és csatlakoznak a Soong Ching Ling Alapítvány gyermektáborához. Novemberben pedig a Kölcsey Központ Bényi Árpád termében rendeznek kiállítást belső-mongóliai képzőművészeknek.

Csak Pekingen keresztül

Somogyi Béla alpolgármester arról számolt be, hogy Debrecen kínai testvérvárosában, Csunkingban csereprogramban vehetnek részt a debreceni diákok, de a tervezett kínai kéttannyelvű gimnáziumi osztály beindítását fenntartó-váltás miatt elhalasztották jövőre. Ami a többi együttműködést illeti, Kínában minden központi szinten dől el, és ez időbe kerül. Ugyanezt mondták a vidéki városok polgármesterei is. A berettyóújfalui Muraközi István szerint ez az oka, hogy még nem kaptak választ a testvérvárosi kapcsolatról, holott a képviselő-testületük már tavaly szeptemberben döntött róla, és ezt a kínai félnek is elküldték. Emiatt nem haladnak az általunk elvárt ütemben a kínaiak tervezett beruházásai sem, amit Hajdúböszörményből is megerősítettek, bár ott még csak puhatolózó tárgyalásokat folytatott a gyógyvíz kínálta lehetőségekről tavaly a megyét járó kínai küldöttség. HBN-ÉP

Miután a jónevű, komoly referenciákat felmutatni képes debreceni építőipari cég elnyerte a milliárdos munkát, a vezérigazgató felkereste a számlavezető bankjuk helyi fiókvezetőjét hitelért. Kiderült, hogy egy ekkora léptékű finanszírozási projekt sorsa nemhogy helyben, de még csak nem is Budapesten dől el, hanem az anyabank külföldi központjában. Ott viszont a döntéshozók el sem jutottak addig, hogy pontosan ki az ügyfél, és mire kellene neki a pénz; ők már attól "besokalltak", hogy Európának ezen a fertályán, ráadásul Magyarországnak is a keleti csücskében kellene súlyos százmilliókat kihelyezniük. Jut eszembe: a megyénk iránt tavaly még oly intenzív érdeklődést mutató kínai befektetőket meg állítólag az ország bóvliba sorolása riasztotta meg.

Olvasom az újságban, hogy várhatóan a hitelek feltételeinek további szigorításával reagálnak majd a bankok a gazdasági kilátások romlására és a forrásszerzés megnehezülésére. Hogy mi ezzel a baj? Leginkább az, hogy miközben a családokban a hitelre fogyasztás, a kölcsönből felhalmozás vehet tragikus végkifejletet, a vállalkozások számára (akik nem fogyasztani, hanem termelni akarnak) a folyamatos és megfizethető kondíciókkal történő hitelhez jutás a túlélés záloga.