Fontos pillanatok

A maratoni távú futóversenyek sajátossága, hogy profik és amatőrök egyaránt résztvevői lehetnek. A jelentős pénzdíjú maratonok a világ legjobbjait úgy vonzzák, mint virág a méhet. Márpedig ahol a legjobbak futnak, ott a 42 kilométeres verseny maximum öt-hét perccel tart tovább két óránál. Világos, hogy meglehetős sietségre van szükség ehhez, egy-egy kilométerre három percnél többet nem nagyon lehet elvesztegetni. Ez a cirka 20 kilométer/órás tempó hétköznapi kerékpárostól is szép teljesítmény. A profik öldöklő küzdelmének lényegi eleme, hogy olyan sebességet kényszerítsenek egymásra, ami nem teszi lehetővé a tartalékolást. Futnak, ahogy csak bírnak, hogy aztán az utolsó kilométereken kiderüljön, kiben maradt a legtöbb szufla.

A London Marathon az egyik leghíresebb és az egyik legjobban fizető verseny. Ehhez mérten a leg­gyorsabb futókból áll össze a profi mezőny. Őket aztán követi még 42 ezer ember, akik részvételi díj ellenében vághatnak neki a távnak. A múlt vasárnapi eseményt természetesen tévéközvetítés segítségével követhették az érdeklődők. A kamerák jelenléte a garancia rá, hogy biztosan legyen olyan amatőr futó, aki az első néhány száz méteren a profik elé vág. Ezúttal is akadtak néhányan, akik egy-két percig a későbbi dobogósok előtt futottak. Mosoly és integetés a kamerákba – aztán egy kilométer után búcsú a világhírtől. Az elsavasodó izomzat nagy úr. Aki végig akarja futni a versenyt, kénytelen engedelmeskedni akaratának, hiszen az egekben lévő pulzusszám nem sok jóval kecsegteti a maratoni futót.

A hobbifutó sportélete általában arról szól, hogy önmagához méri magát. Ha el is jár versenyekre, ahol több-kevesebb embert megelőzhet, alapvetően önmagával kell megküzdenie. A súlyfölöslegével, a napirendjével, a sérüléseivel, a lustaságával. 

Győzelem, ha jutott elég ideje és ereje arra, hogy annyiszor menjen el futni a héten, ahogy tervezte. Vereség, ha tervezett tempóját nem tudta tartani vagy valamilyen fájdalommal kellett megküzdenie.

Persze a hétköznapokban is vannak olyan pillanatok, amelyek során másokhoz méri magát az elszánt hob­bista. Siker például, ha lihegését néhány másodpercre visszafogva tud megelőzni valakit. Vereség, ha egy kis ideig megpróbál lazán futni, amikor szembejön valaki, de közben akkorát botlik, mint Napóleon Waterloonál. Győzelem, ha a pulzusszáma megengedi, hogy ezen infarktus nélkül szívből tudjon nevetni.