„Magamnak is felteszem a kérdést: vajon megérem-e a jövő évet?”

Gondterhelt, nehéz, sírós hónapokat éltünk át, főleg mi, „öregek”. Félek, félünk a világjárványokat okozó koronavírustól és más betegségektől. Sokan mondják: megérkezett a bibliai sárga veszedelem. A virológusok szerint a Covid mindig is itt volt, köztünk élt, csak most mutálódott, és az emberiség vesztét okozhatja. Fontos, hogy a félelemmel teli várakozás közepette se felejtkezzünk el a minket körülölelő természet szépségeiről. Itt, Penyigén például már megint készülődnek, búcsúznak a gólyamadarak, akiknek két fiókájuk is született korábban.

Az élővilág csodái

Őszidő van, tele betegséggel, bizonytalansággal, akkor minek örüljünk? – vetődik fel a kérdés. Sokan sajnos nem veszik elég komolyan a „vírusügyet”. Azt mondják, a fiatalok, középkorúak, akiknek még erős az immunrendszerük, aránylag védettek, ugyanakkor látjuk, halljuk, mennyi idős, beteg ember esik a láthatatlan járvány áldozatául. Magamnak is felteszem a kérdést: vajon megérem-e a jövő évet? Lesz-e, aki a jövőben is így, ilyen mániákus szeretettel regél majd a Kelet-Magyarország olvasóinak a vándormadarakról (a gólya a kedvencem), az élővilág csodáiról, szépségeiről?

- Özv. Tőkés Kálmánné, Penyige -