Minden megbízás egy izgalmas kihívás

Szinte egymást érik a városokban a lakberendezési áruházak, amelyekben mindenki megtalálhatja a maga ízlésének, az otthona stílusának legmegfelelőbb bútorokat. Aki viszont valami egyedi és megismételhetetlen darabra vágyik, annak érdemes olyan szakemberhez fordulnia, aki munkájával életre kelti a megálmodott bútorokat.

Ilyen szakember Sándor Balázs is – a fiatal asztalos jó pár évnyi kamionozás után tért vissza a szakmájába, hogy vállalkozását megalapítva fába öntse a saját és megrendelői kreativitását. Ottjártunkkor éppen egy több mint 60 kilogrammos bejárati ajtón dolgozott, mely szépsége mellett rendkívül strapabíró – mindezt csavarozás nélkül.

A fiatal mester a tömörfa bútorok iránti szenvedélyéről és az alkotás szépségéről mesélt lapunknak. Elmondta, a szakmával szerinte egy jó ideje az a gond, hogy a fát felváltották a mesterséges anyagok, a különböző bútorlapok, melyek megmunkálását valójában nem az asztalos, hanem külsős cégek végzik, méregdrága gépsorokkal.

Nincs két egyforma

– Minimális gépparkkal ezeket összecsavarozzák, és kész a bútor. Természetesen nem akarok senkit sem leszólni, gyönyörű darabok kerülnek ki a mesterek kezei közül, de véleményem szerint az asztalos fával dolgozik. Az új iránnyal több pénzt lehetne keresni, ráadásul a fa megmunkálásához rengeteg gépre van szükség, ami tovább emeli a kiadásokat. Erre bármennyi pénzt el lehet költeni, szinte nincs is felső határ, ha úgy vesszük, még én is gyerekcipőben járok ilyen téren – tudtuk meg Sándor Balázstól, aki azt is hozzátette: minden megrendelése más, nincs sablonos folyamat, a munka folyamatos tanulást és felkészülést igényel.

– Mindig van valami, ami éppen foglalkoztat, nagyon bele tudok merülni egy-egy projektbe – ez óriási élmény, de sokszor nincs arányban a befektetett pénz és a megtérülés. A szekrények hátlapját is rétegelt lemezből készítem, az is természetes fa. A szakma mindkét ágának megvannak a maga kihívásai, készülnek olyan gyönyörű, hibátlan konyhák bútorlapból, amiket én nem tudok megcsinálni, de biztosra veszem, hogy egy bútorlapos ugyanezt mondaná az én tömörfa bútoraim láttán – tette hozzá az asztalos, aki az alkotás folyamatáról is mesélt.

Új kihívásokat keres

– Az embereknek két típusát ismertem meg az elmúlt időszakban: vannak, akik látnak, gondolnak, éreznek valamit, és azt akarják megvalósíttatni, de konkrét elképzelésük nincs. Egy beszélgetés során azonban hamar felszínre kerülnek a konkrétumok, ilyenkor az embert is figyelem, kiderítem, milyen a stílusa, az ízlésvilága, feltérképezem a ház többi berendezését. A beszélgetés végére kialakul bennem egy kép, amit tovább finomítva megszületik a terv.

– A megrendelők másik típusa konkrét elképzeléssel érkezik: letölt egy képet az internetről, készít egy skiccet, felvázolja a méreteket. Ekkor nekem kisebb a mozgásterem, de a lámpákkal, díszekkel és a színekkel még sokat tehetek hozzá – ismertette a tervezés menetét Sándor Balázs, aki a vásárlói igényekről elmondta: nagyon változatos, hogy milyen kéréssel keresik fel: tavaly pergolákat, filagóriákat csinált nagy számban.

– Az idén nem szeretnék több ilyet vállalni, mert szükségem van az új kihívásokra. Persze, előfordul, hogy kivételt teszek, hiszen több visszatérő megrendelőm van, akik szeretik a munkámat, és inkább várnak, csak legyen kész a munkadarab. Szeretem a munkámat, mivel kiélhetem a kreativitásomat, és rajongok az olyan megbízásokért, ahol nem csak néhány fát kell összecsavarozni. Imádok faragni, az illesztéseket szépen összecsapolni, ahogy ezen a bejárati ajtón is látszik. Szinte mindegyik projektet szeretem, a lényeg, hogy ne legyen unalmas, a fejlődéshez kell a változatosság.

– Az sem mindegy, hogy a műhelyemben vagy a helyszínen kell dolgoznom, hiszen az előbbinél minden kéznél van, míg egy idegen helyen nehezebb a kivitelezés. A tervek a fejemben születnek meg, furcsának tűnhet, de a rajzoláshoz nincs tehetségem, ezért mindent megálmodok, legfeljebb a méreteket jegyzem le, a többi a fantáziám terméke. A tálalószekrények és egyéb bútorok nagyon kedvesek nekem, azt készítem a legszívesebben, amiben van valami megfoghatatlan plusz – avatott be az alkotás rejtelmeibe a mester, aki a bútorlapos rendeléseket visszautasítja, mivel azok nem okoznak neki örömet.

– Ez egyfajta szenvedély, boldoggá tesz a munkám, nagyon jó hozzáérni egy tömörfa bútorhoz, és gyönyörű dolgokat lehet készíteni a fából. Bútorlapból is fantasztikus konyhabútorokat gyártanak, elképesztő funkcióik vannak, tökéletes a felületük. Egy fabútor soha nem lesz hibátlan, hiszen az anyagban lehetnek apró görcsök vagy egyéb pici hibák, de pont ebben rejlik a szépsége. Sokan ezt nem értik, az egésznek van egy olyan varázsa, ami magával ragadja az embert.

https://szon.hu/kozelet/helyi-kozelet/hobbi-es-szenvedely-5035489/