Járványpszichológia

2021.10.10. 20:00

Pandémia: egy láthatatlan ellenséggel küzdöttünk

Lelki erőforrásaink feltöltésére, bizalomra és hiteles információkra van szükség.

KO

A szorongás megsokszorozza a problémák észlelt súlyát | Illusztráció: Shutterstock

Fotó: Shutterstock

– Biztonságban érzi jól magát az ember. Lelkileg így vagyunk összerakva. Mi sérült meg leginkább az elmúlt két esztendőben? A biztonságérzetünk. Egy láthatatlan ellenséggel küzdöttünk, s harcolunk most is. Látjuk magunk körül a betegséget, csupán tompult, de nem szűnt meg teljesen a vírus elleni harc, pszichés értelemben „készenléti állapotban” élünk.

– A pandémia kibillentette az embereket a megszokott életükből, eltűntek a kapaszkodók, s ami rosszabb, kudarcot vallottak azok a megszokott sémáink, amelyeket máskor bevethettünk krízishelyzetekben, most fegyvertelenek voltunk e merőben új szituációban – mondta Husztiné Hajdú Erika pszichológus.

A magatartásterapeuta az Országos Könyvtári Napokon tartott előadást a koronavírus-járvány pszichés hatásairól. Szemléletesen idézte fel, hogyan tört ránk a „háborús” helyzet, és miként jelentett fenyegetettséget egészségügyi, társaskapcsolati, gazdasági (a vírus, az izoláció, a gazdasági válság) szinten az emberekre.

Lelki vetületek

Megtudtuk, hogy a katasztrófák hat szakaszra oszthatók fel. Minden probléma a félelemmel, a bizonytalansággal kezdődik, majd elkezd az emberben dolgozni a túlélési ösztön (a járvány kitörésekor ilyen volt a pánikvásárlás). Amikor már nem csak magunkra figyelünk, észrevesszük az elesetteket magunk körül. Így volt, amikor az emberek összefogtak és segítették a kórházak munkáját. Ezt követően a remény adott erőt, vártuk a védőoltást, de egy picit csalódottak is maradtunk, mert nincs vége a megpróbáltatásoknak, miközben újra kell tervezni életünk egy részét.

Mindebből látszik, hogy a járvány hosszú folyamat, hosszú stresszhatással jár és rendkívül egyénfüggő, hogy ki, mikor jut el a kimerülés fázisába, ami pszichoszomatikus betegségeket idézhet elő.

– A pszichológusok ezért is tartják fontosnak, hogy minél szélesebb körben beszéljenek a pandémia lelki vetületeiről, mert kit a szorongás, kit az izoláció, kit pedig a megváltozott munkavégzés vagy az egzisztenciális bizonytalanságok viseltek meg leginkább. Mindenkinek szembe kellett néznie saját sérülékenységével, valós veszteségeivel – jegyezte meg Husztiné Hajdú Erika.

Nem mindegy, miből merítünk

Előadásában számos példát említett arra, mihez vezetett a családtagok tartós összezártsága, hogy a nem éppen „otthon­ülő” típusú emberek ingerek nélkül nem tudtak élni, és kedvetlenné váltak. Beszélt az anyák túlterheltségéről, ugyanis egyáltalán nem maradt idejük a nőknek magukra, sok helyen nehezen oldódtak a párkapcsolati feszültségek, és van, akinél máig dilemma, hogy kérje-e az oltást vagy ne kérje. Sokféle tapasztalatot megélt környezetében a szakember, és kliensei is meséltek problémáikról.

A szorongás megsokszorozza a problémák észlelt súlyát | Illusztráció: Shutterstock

– Többféle módon reagálunk, ha nehézségek gördülnek elénk. Talán szerencsésebbek azok, akik feladatot látnak egy-egy nehézségben és cselekvésbe kezdenek, hogy megoldják a problémát. Lehet reagálni érzelmileg is a kihívásokra, ilyenkor a problémához köthető rossz érzéstől szeretnénk megszabadulni, mint ahogyan lehet hárítani a bajt. Persze attól nem foszlik szerte.

– A stressz és annak leküzdése többlépcsős folyamat, amelyben a kulcs: hogyan értékeljük és minősítjük a szorongás kiváltó okát, mivel kezeljük, kontrolláljuk a helyzetet. Az úgynevezett reziliencia az a képességünk, ami lehetővé teszi, hogy új viselkedésmintákat hozzunk létre, egyfajta rugalmasságot jelent, képességet a boldogulásra.

– Eszembe jut erről az a 82 éves néni, aki soha nem használt semmilyen digitális eszközt a járvány előtt, és amikor hirtelen beütött a karantén, a kijárási korlátozás, kért a gyerekeitől egy tabletet, és megtanulta kezelni, elmondása szerint egyáltalán nem érezte magát magányosnak innentől kezdve. Mekkora alkalmazkodóképességre vall! – emelte ki a pszichológus, aki szerint nem mindegy, miből „táplálkozunk”: szorongásból, kétségből, dühből, haragból vagy önbizalomból, pozitivitásból, szeretetből, felelősség­érzetből, örömből.

A szakember úgy véli, észrevétlenül is sokat tanultunk a járványból, a kérdés, hogy a tanulságokat a magunk javára tudjuk-e fordítani.

Önismeret és lélekedzés

A mentális egészség megőrzéséről szóló előadást a lelki egészség világnapjának hetén tartották, ezért az előadótól megkérdeztük, mennyire foglalkoznak tudatosan az emberek lelki egészségükkel.

A világnapról

1992 óta október 10-ét a lelki egészség világnapjaként tartják számon. Az elmúlt években világszerte ismertté vált a nap, amellyel többek között a lelki zavarok megelőzésére, a mentális betegségekkel küzdők megfelelő kezelésére és életminőségük javítására igyekeznek felhívni a figyelmet.

– A fiatalok körében szembetűnő fejlődést tapasztalok, legalábbis saját munkám során. Többen akkor jönnek el hozzám, amikor még csak kopogtat ajtójukon a probléma, de még nem engedték be, és elejét szeretnék venni a nagyobb bajnak. Ez azért is fontos, mert a lelki bajok sokáig észrevétlenek, nem öltenek fizikai formát. Egész életünket különféle próbatételek szövik át. Ezek nagy részére tudatosan fel lehet készülni.

– A fiatalokat leginkább párkapcsolati problémák, munkahelyi gondok hozzák el hozzám, mert érdekli őket az az „edző funkció” (amit megtalálnak az elérhetőségem kapcsán), amivel „elakadásaik” leküzdhetők. Saját magunk megismerése tanulható folyamat – hangsúlyozta Husztiné Hajdú Erika.

Arra a kérdésre, hogyan óvható meg a fiatalság az internet és a közösségi média negatív hatásaitól, annyit mondott: tanítsuk meg őket a sorok között olvasni!

 

 

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában