Vaja

2022.08.14. 07:00

Régen vadregényes volt, most pedig gondozott

Kósa László több évtizede hű az egykoron „Laposnak” nevezett tóhoz.

Mit csinál vajon az a férfi, aki nagyon szeret horgászni? Hát vesz magának egy halastavat! Persze, túl könnyű és túl egyszerű ezt így kijelenteni, hiszen mindenkiből nem lehet tógazda. Aztán ráadásul mint írásunkból kiderül majd, annyi a munkája egy halastó tulajdonosának, hogy éppen arra nem jut ideje, amiért a tavat megvette. No, de ne szaladjunk ennyire előre,  kezdjük ott, miért is vesz meg valaki egy halastavat.
–  Gyermekkorom óta szeretem a természetet és a horgászatot, naponta 1-2 órát biztos hogy horgásztam. Mivel Baktalórántházán nőttem fel, a leginkább a nyírjákói tavon vártam a halak kapását – elevenítette fel a kezdeteket lapunk érdeklődésére Németh Sándor, aki napjainkban a vajai Tavirózsa-halastó tulajdonosa. – Ahogy nagyobb lettem, a vajai Hódi-horgásztó lett a kedvenc helyem, s hogy rendszeresen jártam ide, a tulajdonosa egyszer felvetett egy üzleti ajánlatot. Megtetszett a lehetőség, s először két évig béreltem, majd aztán megvásároltam a tavat, s így lett a Hódi-horgásztóból Tavirózsa-halastó. A vállalkozás érdekében Baktalórántházáról Vajára költöztem, a tóhoz közel lakom.
– Kezdetben a napijeggyel horgászó vendégek elvihették kifogott halakat, éppen ezért gyakran volt telepítés. Három éve azonban felfigyeltem arra, hogy egyre kevesebb hazánkban a hal, már nem tudtam hetente újabb és újabb halakat telepíteni, ezért átálltam sporthorgászatra, és nagytestű halak kerültek a tóba – folytatta Németh Sándor. – A horgászok megszokták, hogy a kifogott halakat lefényképezik, fertőtlenítik, s engedik vissza a vízbe. Minden horgászhelyen van pontybölcső és mérlegelőzsák. Hogy a horgászok kényelmesen elférjenek egymás mellett, s hogy a fárasztások során ne zavarják a szomszédokat, a tó körül csak huszonegy horgászhelyet alakítottunk ki. Pénteken és szombaton éjjeli horgászatra is van lehetőség. A legnagyobb halak a tóban húsz kilogramm felüli pontyok és amurok. Mellettük élnek a tóban ragadozók is, például süllők, szürke harcsák és csukák – osztott meg velünk fontos információkat a tógazda, majd elárulta nagy „bánatát” is:
– Egy korábbi vállalkozásom megmaradt Baktalórántházán, így sajnos nincs időm horgászatra, de az számomra kárpótlást jelent, ha a vendégek elégedetten, sikerekben és élményekben gazdagon távoznak. Ezért is szervezek számukra minden évben horgászversenyt, az idei a harmadik lesz. Augusztus 13-án 18 órától másnap 6 óráig tart a megmérettetés, amelyre jelentkeztek Romániából és Szlovákiából is indulók. Mivel egy bottal lehet horgászni, harminc versenyző mérheti össze tudását és ügyességét. A nagy érdeklődést jelzi, hogy minden hely betelt.

Gyermekkora óta ennél a tónál horgászik a városban élő Kósa László. Akkoriban még „Laposnak” nevezték a helybeliek ezt a területet, mindenki földje volt, éppen ezért még nem nem volt körbe kerítve, de nem is telepítették bele a halat, hanem a természet magától adta.
– Érintetlen, szép kis tó volt ez 30 évvel ezelőtt. Most is szép, de most már más tényezők teszik gyönyörűvé. Akkor a vadregényessége fogott meg, most pedig a gondozottsága. Már akkor is fogtunk benne pontyot, amurt, keszeget, csukát, csak azok nem telepített, hanem vad halak voltak – mesélte Kósa László, aki a sógorával, Ferenczi Bélával együtt horgászott, amikor egy hétvégi délután felkerestük a tavat. – Azért vagyunk itt szívesen, mert egyrészt közel van hozzánk, másrészt megszerettük az évek során. Régebben jártam a közeli víztározóhoz, az úgynevezett őstóhoz is, sőt még éves engedélyt is váltottam, mert híres volt az őshalállományáról. Ha az ember ott halat fogott, akkor kapaszkodnia kellett a botba is. Aztán hogy az elmúlt években jelentősen lecsökkent a vízszint a nyári hónapokban, már nem vonzott annyira. Ha tehetnénk, minden nap jönnénk, de a munkahelyi elfoglaltságok miatt főleg csak a hétvégeken érünk rá – havonta úgy egyszer-kétszer.
Kósa László három leány büszke édesapja. Vajon a gyermekeivel sikerült-e megszerettetnie a horgászatot? – tettük fel a kérdést.
–  A középső, 7 éves kislányom olykor el szokott jönni velünk. A legkisebb még csak 2 esztendős, róla még nem tudok mit mondani, a legidősebb leányomnak, aki 13 éves, már ciki vagyok – mondta nevetve. – Régebben, kisebb korában ő is járt horgászni velünk, sőt bele is esett egyszer a vízbe a horgászládával együtt, vagyis vele is vannak közös horgászélmények.
Kíváncsiak voltunk arra is, van-e valamilyen álma Kósa Lászlónak a horgászattal kapcsolatban.
– Szívesen mennék híresebb bojlis vizekhez, de ma már jelentős anyagi vonzata van egy-egy ilyen kiruccanásnak, hiszen akkor már több napra menne az ember a családjával. Szívesen mennék a Maconkai-víztározóhoz, próbára tenném tudásom és ügyességem a Tiszatónál is. Ez utóbbinál főleg a vadvízi állomány jelenti számomra a vonzerőt, illetve nagyon szeretem a vadregényes tájat. Az ilyen mesterséges tónak is van bája és szépsége,  de az érintetlen területek teljesen más hangulatot, életérzést árasztanak magukból.

– Hogy milyen etetőanyagot használok, az az időjárástól függ, vagyis mennyire van meleg vagy hűvös – árult-e szakmai titkokat is kérésünkre Kósa László. – Ez azért fontos, mert az etetőanyagban lévő komponensanyagok másképpen – gyorsabban vagy lassabban – oldódnak a más-más hőmérsékletű vízben. Fontos szerepük van a színeknek is. Nyáron  érdemes a világos színekkel horgászni, télen pedig a sötétebb árnyalatú etetőanyagot érdemes használni. Egész évben szoktunk horgászni, vagyis ameddig lehet, jövünk. Volt olyan, hogy pár éve december végén én még itt pergettem. A lékhorgászat nem a mi területünk, soha nem is próbáltam, de pergetni szeretek a téli időszakban. Bár közel van a Szamos és a Tisza, de úgy vagyok vele, hogy ott csak azok tudnak eredményesen horgászni, akik jól ismerik a folyókat. Ha csak úgy leülök egy helyre magamtól, vagy nem jár ott a hal, vagy olyan akadós a terep, hogy ott hagyok mindent.
Befejezésül arra kérdeztünk rá: Mi a szép a horgászatban?
– A nyugalmat, a csendet jelenti számomra a horgászat. Természetesen ott van bennem a vadászösztön is, de az csak egy plusz, ha fogok halat is. Ha nincs társam, magamban is elvagyok, de ha horgásztárs is akad, akkor van idő jókat beszélgetni is – tette hozzá Kósa László. 

MML

Borítókép: Kapásra vár a tóparton Kósa László és Ferenczi Béla | Fotó: M. Magyar László 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában