Ellentmondást nem tűrő, ellentmondásos dívák

10 napig nap mint nap megcsodálhattam Deneuve eleganciáját és határozott kiállását. A francia film nagyasszonya igazi dívaként viselkedett, a zsűritársai szerint se ellentmondást nem tűrt, se ügyetlen újságírói kérdéseket. Deneuve, akinek azóta is számos filmje szerepelt versenyben vagy versenyen kívül a velencei filmfesztiválon, idén abban a megtiszteltetésben részesült, hogy az ünnepélyes megnyitón átvehette a fesztivál életműdíját, az Arany Oroszlánt. 
A különleges szépségű, rendkívül sokszínű, kétszeres Oscar-díjas ausztrál színésznő, Cate Blanchett ismét lenyűgözött mindenkit, ezúttal Todd Field Tár című alkotásában nyújtott alakításával. Sokan már most újabb arany szobrot jósolnak Blanchettnek az ellentmondásos karmesterzseni, Lydia Tár megformálásáért. Todd Field alkotása a komolyzene világának a kulisszatitkaiban enged betekintést a legnagyobb élő karmesternek kikiáltott Lydia Tár (Cate Blanchett) alakján keresztül. Lydia Tár azonban korántsem a férfiak uralta világ női áldozata, épp ellenkezőleg, pont olyan, a hírnevével és befolyásával visszaélő ragadozó, mint azok, akik ellen pár éve a metoo mozgalom indult. Ha kedve úgy tartja, egyengeti a számára színpatikus fiatal tehetség sorsát, de ugyanígy képes elkaszálni mások karrierjét, és félreállítani bárkit, akiről úgy érzi, az útjában áll, megszólaló lelkiismerete hangjai elől azonban ő sem tud teljesen elmenekülni. A lélektani dráma őszinte, de egyben nem túl vigasztaló üzenete, hogy ha valaki elég tehetséges és híres, akkor sok mindent megúszhat, mert ha valahonnan mennie is kell, mindig lesz olyan hely a világ valamely táján, ahol tárt karokkal várják. A 158 perces alkotásra ráfért volna egy határozottabb vágó és biztosabb rendezői kéz, különösen, ami a befejezését illeti, de Blanchett játéka a zseniális, ám annál kevésbé szerethető leszbikus karmesternő szerepében az első pillanattól az utolsóig bámulatba ejtő.

Váró Kata Anna