„Lőheted balról a harmadikat” - A kitartó cserkelésnek meglett a jutalma

Egy januári vadászkalandot idézünk most fel. Nimród követői azt szeretik, ha a az év első hónapja havas és fagyos, ám az idei januárban főleg esős időszakok követték egymást, s bizony csak olykor sütött ki a nap. Ha a ragyogó nap fényénél megcsörren a vadász telefonja, reménykedve nyúl érte, hiszen abban bízik, hogy vadászat miatt keresik. 

Ilyen gondolatok futottak végig a Kocsordon élő Bihari Jánosban is, amikor januárban mobilon hívták.

– Mándi Gábor, a Kántorjánosi Zöld Szerelmi Vadásztársaság hivatásos vadásza – akit egyébként Nimród érdemrenddel is kitüntettek a vadgazdálkodásban végzett munkájáért – hívott fel, mivel még az utolsó apróvadas társas vadászaton megbeszéltük, ha kiegyenesedik az idő, megpróbáljuk elejteni a második tagi suta gidámat, tavaly ugyanis tagsági viszonyt szereztem ennél a civil szervezetnél. Még aznap délután találkoztunk is a vad elejtése reményében – elevenítette fel szerkesztőségünk kérésére az előzményeket Bihari János.

– A területre érve az autót hátra hagytuk, s megkezdtük  a vadászatot, vagyis annak is a számomra legkedveltebb formáját, a cserkelést. A kántorjánosi vadásztársaság területe 3720 hektár, s nyolc település közigazgatási határát érinti. A jó vadgazdálkodásnak köszönhetően vadban bővelkedik a társaság területe, amelyen a mezőgazdasági és az erdei élőhelyek váltogatják egymást. A cserkelést megkezdve az erdei utakon hangtalanul haladtam a vadőr nyomában. Több őzrudlit is sikerült lőtávolba cserkelni, ám a szemrevételezés után nem volt közöttük olyan, amely lőhető lett volna a selejtezés szabályait figyelembe véve.

A vadászok nem adták fel, fáradhatatlanul cserkeltek tovább, járták az erdőt, aztán a harmadik nekifutásra csak sikerült megközelíteniük egy olyan nagy csapatot, amelyben már láttak elejtésére alkalmas suta gida egyedet is. 

S a hivatásos vadász szájából elhangzott az áhított mondat, amire oly nagyon várt Bihari János: „Lőheted balról a harmadikat.”

– Egy-két perces várakozás következett, egyre jobban izgultam. Szerencsémre az őz keresztbe fordult, s megcéloztam a lapockája mögött. Elhúztam az elsütőbillentyűt, és abban a pillanatban a pontos lövés eredményeként tűzbe rogyott a gida. Gábor előkészítette az elejtett vadat a végtisztesség megadásához: sebtakarót helyezett el a találat helyén, valamint utolsó falatot tett a szájába. Főhajtás mellett tisztelegtünk az őznek. Természetesen a hagyományoknak megfelelően én is kaptam egy töretet, amit elhelyeztem a kalapomon. 

MML