Nem adták fel, és végül igazuk lett

Mi, kívülállók nemigen tudjuk elképzelni azt az érzelmi hullámvölgyet, amit 2022-ben, az I. Hegyalja Harcsafogó Kupán átéltek a Kuttyogók nevű csapat tagjai. Gondoljunk csak bele! Az utolsó napig vezettek, aztán lecsúsztak az első helyről, így búcsút inthettek a fődíjnak számító, többnapos Pó folyói horgászatnak.

A tízéves Levente megmutatta 

A győzelembe vetett hitüket s főleg a horgászszenvedélyüket nem veszítették el, s az idén augusztusban újra beneveztek a megmérettetésre, s igazuk lett, hiszen ők lettek a 2023-as II. Hegyalja Harcsafogó Kupa bajnokai. 

– Van egy barátom, az Ónodon élő Májer Péter, akivel nagyon régóta ismerjük egymást, nagyon sokat horgásztunk együtt, és szinte csak harcsázni szoktunk. Alapvetően a Tisza harcsáira szoktunk horgászni, néha egy-egy tavat is felkeresünk, de legszívesebben az élő folyón kuttyogatunk – mesélte érdeklődésünkre Ludas Zoltán, az idei kupát megnyerő Kuttyogók nevű csapat vezetője. 

– Sok harcsát fogtunk már, kisebbeket és nagyobbakat egyaránt. Tavaly a verseny előtt fogtunk egy száz kilo­gramm feletti példányt. Edzést tartottunk Peti barátommal, aki hozta magával kisfiát, az akkor 10 éves Leventét is. Nagyon meleg volt, még egy kapásnak sem tudtunk örülni, pedig 5-6 órán keresztül kuttyogattunk. Belefáradtam a tétlenségbe, s odaadtam a botomat Leventének, hogy mutassa meg, hogyan kell halat fogni. 

– Hát Levente megmutatta. Nem telt el öt perc, s Levente megfogta a nagy halat, ami 250 centiméter hosszú lehetett. Természetesen szépen visszaengedtük. Utána aztán fogtunk még 40, 50 és 60 kilogrammosakat is. 

– Amikor hallottunk a Hegyalja Harcsafogó Kupáról, egyértelmű volt számunkra már 2022-ben is, hogy indulunk, hiszen tudtuk, hogy jó versenyt szervez Vass István Miklós és Szalay Gábor – folytatta Ludas Zoltán az élménybeszámolót.

Eltört egy bot már ez elején 

– Tavaly a második naptól az utolsóig magasan vezettük a mezőnyt, aztán az utolsó éjszaka az egyik csapat fogott egy nagyobb méretű halat a partról, mert behúzós pecát csinált, és így lettünk másodikok. Nem tagadom, egy kicsit csalódottak voltunk, hiszen sokáig vezettünk a versenyben. Úgy gondoltuk akkor, hogy nem adjuk fel, s beneveztünk ebben az évben is, és sikerült megnyernünk. 

– Igaz, az idei verseny nem a legjobban indult, mert egy nagy hal már az első nap eltörte a botomat, amikor csónakból horgásztunk. Egy másik nagy hal Petinek leszakította a horgát, vagyis több nagy halunk is elment, ennek ellenére nagyon örültünk, hogy sikerült győznünk. 

– A mottónk mindig az, ha már a dobogóra felálltunk, nyertük a versenyt. Onnantól már csak a szerencse dönti el, hogy ki fogott 10 centiméterrel hosszabbat vagy pár kilogrammal nagyobbat. Természetesen mindenki az első helyre törekszik, de nekünk már a dobogós helyezés is felér egy győzelemmel.

Nagy hal, nagy kihívás 

Vajon fel lehet készülni egy ilyen versenyre? – kérdeztük Ludas Zoltántól. 

– Az idei verseny előtt hat nappal elindultunk Lengyelországban egy hasonló versenyen, amit az Odera folyónál rendeztek meg. Magyarországról egyedüli versenyzők voltunk, s a verseny rangját jelzi, hogy jöttek résztvevők Portugáliából, Angliából, Németországból is. Az a lengyel verseny a számunkra nem a legjobban sikerült, ugyanis a harmadik csapattag, a fiam, ifj. Ludas Zoltán már a nulladik napon gyomorrontást kapott valamilyen ott készített ételtől, az első napon nagyon rosszul volt, már azt hittük, hogy kórházba kell vinnünk. Így azon a napon nem is horgásztunk, pedig a többiek akkor sok halat fogtak. Aztán mikor már horgásztunk, több halat is elveszettünk. De nem adjuk fel, jövőre indulunk Lengyelországban és a Hegyalja-kupán is. 
Sokat beszélgettünk már a harcsázásról, de olvasóink még nem tudják: tulajdonképpen mitől olyan különleges a harcsázás? – tettünk fel egy újabb kérdést Ludas Zoltánnak. 

– Magyarországon a harcsa a legnagyobb hal, vagyis a mérete miatt a legnagyobb kihívást jelenti a horgász számára, hiszen ha nagyot akaszt, akkor nagy küzdelem is vár rá. Ráadásul intelligens hal is. Mindezek miatt engem nem is érdekel más hal – magyarázta Ludas Zoltán, aki azt is elárulta, hány éve tart már ez a szenvedély. 

– Hat-hét évesen kezdtem el horgászni a Tiszánál, s azóta csak a harcsa érdekel. Nagyapám halász volt, gyakran elkísértem, s a horgászat rabja lettem. Ha a vízállás olyan, s a folyó nincs befagyva, Péter barátommal kint vagyunk a Tiszán egész évben. Olykor felmegyünk Gávavencsellőig, Tiszaeszlár és Tiszanagyfalu térségében is szoktunk horgászni, de Tiszalök térségében is kuttyogatunk. 
Azt kértük Ludas Zoltántól, idézze fel az idei verseny fontosabb pillanatait. 

– Ahogy hazaérkeztünk Lengyelországból, egy napot sem tudtunk pihenni, mert máris kezdődött a nulladik nappal a Hegyalja-kupa. Az első nap nem fogtunk semmit. Említettem a nagy halat, ami eltörte a botomat, egy másik pedig Péter barátomnak leszakította az alsó horgát. Nagyon szerencsétlenül kezdtük, már akkor is csónakból kuttyogattunk. Igaz, volt másik botom, Gallyas Zsolt barátom mégis hozott egyet, amikor hallotta, hogy jártam. Pedig jó kis japán bot volt, ami eltört, 60 kilogrammos harcsát is fogtam vele nem sokkal korábban.

Utaznak majd mind a négyen 

– A második napon sikerült átvennünk a vezetést, s aztán már végig mi vezettünk úgy, hogy közel ötven kapást rontottunk el, s fogtunk még legalább ötven méreten aluli halat is. Esténként lehetett volna a behúzós módszert is alkalmazni, az első éjjel meg is tettük, de utána már nem láttuk értelmét, maradtunk a kuttyogatás mellett. Egyébként puhatestűek voltak a horgon, giliszta, nadály és polipszerű csali. Élő hallal is lehet harcsázni, de annak a legjobb időszaka a kora tavasz és a késő ősz, a verseny pedig augusztusban volt. 

– Az első hellyel járó díjként megnyertük a Pó folyói horgászatot, valamint egy horgásztábort Nyugat-Európa egyik országába. Ezt a második jutalomutat azért kaptuk, mert a legnagyobb halat is mi fogtuk. Nagyon csendes a tél a versenyek nélkül, olyan, mintha elvonási tüneteink lennének. Ráadásul a Tisza árad most a beszélgetésünk idején, oda sem tudunk lemenni. Bár lehet, hogy kimozdítja a harcsát a téli helyéről, de olyan gyors a sodrás, hogy nem lehet horgászni. Úgy tervezzük, hogy Olaszországba megyünk mind a négyen, az apukák és a gyermekek is. Jövőre még Szerbiában is akarunk versenyezni a lengyel megmérettetés és a Hegyalja-kupa mellett – tette hozzá befejezésül Ludas Zoltán.