Beregdaróc

2023.12.28. 07:00

Nem vágyik máshová a beregi vidék örök szerelmese

A beregdaróci lakásától két kilométeren belül hozta terítékre mindegyik szarvasbikáját.

M. Magyar László

Id. Baracsi Endre az idei trófeával a vásárosnaményi kiállításon

Fotó: M. Magyar László

Nem ismeretlen Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye vadászainak körében id. Baracsi Endre neve, hiszen több évtizede tagja ennek a közösségnek, s az élmények az évek múlásával csak gyarapodnak és gyarapodnak. Az október végén Vásárosnaményban megrendezett trófeamustrán is találkozhatott szerkesztőségünk munkatársa Endre bácsival, aki egy szép gímszarvasbika-trófeával büszkélkedhetett. 

Kiváló élőhely a vadnak 

A beszélgetés elején óhatatlanul is felvetődött a kérdés: ez vajon már a hányadik? 
– Húsznál több gímbikát hoztam terítékre eddig. Sok vadász gyűjteményében nagyon nagy távolságról elejtett vadak szerepelnek, az én gyűjteményem abból a szempontból különleges, hogy a lakásomtól két kilométeren belül ejtettem el mindegyik bikát. A beregi vidék egy csodálatos terület, Beregdaróc környéke pedig különösen. 
– A település határában található a Bábtava, a Nyírjes-tó, amik őslápok. Ezek a lápok erdők koszorújában vannak, gyönyörű látványt nyújtanak. Ráadásul az utóbbi évtizedekben, mondhatni, hogy a rendszerváltás óta megindult a fokozott erdőtelepítés is, rengeteg fiatal erdő található a térségben. Mindez együtt nagyon jó élőhely az állatok számára, megteremtettük a kiváló élőhelyet a vadnak, hiszen adott a táplálék, s a vad jól érzi magát ezen a vidéken. A tavak mellett számos itatóhelyet is kialakítottunk a vadászterületünkön, így a vad a vizet is megtalálja az év minden napján. A helyi vadásztársaságban vagyok tag, a Daróci Vadásztársaság intézőbizottságát segítem munkámmal. Mindig van mit csinálni, hiszen folyamatos az etetés, s a tagság nagy része részt is vesz ebben a vadgazdálkodási munkában. 
– Ezt a sok munkát és energiát meghálálja a vad, mert sok szép élményt ad nekünk. Gyakran találkozunk a vaddal, sokat gyönyörködünk benne, és ugyanúgy gyönyörködünk a szaporulatban is. Ez az élmény és látvány nem mindenkinek adatik meg, számunkra, vadászok számára azonban mindennél többet ér – mesélte id. Baracsi Endre, majd folytatta. 

Születésnapi ajándék 

– Hetente több alkalommal kilátogatok az erdőbe. Szeretek cserkelni, de szívesen ülök fel a magaslesre is. Az én koromban azonban – mindjárt hetvenéves leszek – talán a magaslesen üldögélés érthető is. Egyébként azt javaslom mindenkinek, minél többet menjen a természetbe, a mozgás az egészség szempontjából felbecsülhetetlen. Míg dolgoztam, a mostani versenysúlyomnál huszonöt kilóval nehezebb voltam. Ezt jelenti a rendszeres mozgás, hiszen naponta etetem a területemen élő vadat. Naponta több kilométert megyek az állatok érdekében, ezt nem lehet semmi mással pótolni. 
Arra kértük, elevenítse fel olvasóink számára az idei szarvasbika elejtésének körülményeit. 
– A vadásztársaságunkban van egy olyan közgyűlési határozat, hogy az a társulati tag, aki eléri a hetven évet, abban a vadászati idényben egy gímbika kilövésére jogosult. Ez tehát az én hetven­éves gímbikám, a története pedig érdekes. A legközelebbi szórómon van egy vadkamera felszerelve, s azon keresztül végigkövethettem a gímbikák agancsfelrakásának folyamatát. 
– A szórómra járt négy idősebb gímbika is, azokból szerettem volna egyet terítékre hozni. Nem biztos azonban, hogy a gímbika ott is marad, ahol felrakja az agancsát. Az én bikáim sem maradtak az etetőm környékén, arrébb mentek 10-12 kilométerrel bőgni. A vendégvadászok terítékre is hoztak közülük kettőt. 

A szénabálák takarásában 

– Mivel eltűntek a szórómról, egy új bika után kellett néznem. Végül cserkelve találtam ezt a nagyon szép, páratlan 14-es trófeájú gímbikát. Ez nem rendellenes, csak az egyik oldalon négy ág van a koronában, a másik oldalon pedig három. Szeptember 23-án délután hoztam terítékre. A korábbi cserkelések során már találkoztam vele, de akkor nem volt lehetőségem arra, hogy lövést adjak le rá. Egy lekaszált területen bőgött, ahol a szénabálák még kint voltak. A hatalmas szénabálák takarásában tudtam megközelíteni, s úgy sikerült terítékre hoznom. 
– Közel ötvenéves vadászmúlttal rendelkezem, el tudom már dönteni, hogy melyik bikát lehet terítékre hozni, és melyiket nem – tette hozzá befejezésül id. Baracsi Endre.

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában