Mindent romba dönthet az alkohol!

Közel százan sereglettek össze az

ország minden tájáról, hogy

részt vegyenek a Megyei Alkoholizmus Ellenes

Egyesületek és Klubok 19. Országos

Családi Találkozóján,

melynek a közelmúltban a

Nyíregyházi Főiskola

kollégiuma adott otthont. Az öt napos

program a kikapcsolódás és az

értékes előadások

jegyében zajlott. Megyénk számos

települése is képviseltette

magát: Nyíregyháza mellett

Kisvárdáról,

Mátészalkáról,

Fehérgyarmatról és

Záhonyból is jelen voltak az

alkoholbetegség elleni küzdelem

élvonalbeli harcosai és

családtagjaik. A találkozó

résztvevőinek és az

érdeklődőknek esténként

szakemberek tartottak előadást a

szenvedélybetegség

ördögi csapdájáról, a

kórházi kezelések, a

klubfoglalkozások és a segítő

családtagok kulcsfontosságú,

életmentő szerepéről. Az

egykori alkoholbetegek saját tapasztalataikat

osztották meg (sors)társaikkal.

Dr. Nyuli László

főorvos előadásában

rámutatott: egyre kevesebb kórházi

részleg foglalkozik az alkoholizmus

kezelésével, pedig még mindig ez

jelenti egyik legnagyobb társadalmi

problémát. – Az ember élete

(legyen szó munkáról,

családról stb.) nem

problémamentes, s előállhatnak olyan

gondok, amikor talán az

alkoholizálás tűnhet

megoldásnak. Az ember a környezet

hatására formálódik,

ezért nagyon fontos, hogy az

elvonókúra után mi

várja odakint. Akinek számít

mások véleménye, az

valószínűleg kisebb eséllyel

kerül vissza, mondván: mit fognak mondani a

többiek, hogy már megint itt

kötöttem ki? Számít

mások megbecsülése, ebben

segíthetnek a klubok, ahol, ha olyanokkal

találkozik a gyógyuló, akik

értékelik, motiválják,

akkor tag marad, és ő is segíteni

fog másokon.

Az ilyen klubok száma azonban erőteljesen

fogy, pedig nem lenne szabad lemondani róluk. A

kórházi osztályokról mindig

valamely egyesület irányába terelik

a betegeket, ám ha nem

közvetlenséggel fogadják őket,

nem tudnak beilleszkedni. Az alkoholizmus egy

életút, sors, amelyről nem lehet

elfeledkezni, de lehet segíteni, hogy a

gyógyult személyek új

célokat tudjanak kitűzni maguk elé!

A főorvos az is elmondta: több kisebb

csoportra lenne szükség, akik

támogatják a másikat, hiszen csak

az egyforma problémával küzdők

értik meg egymást igazán.

Szükségük lenne olyanokra, akik

folytatják a megkezdett munkát, és

egy még nagyobb összefogás

keretében erősítenék az

alkoholizmus elleni küzdelmet. A

hozzászólók szerint a

háziorvosoknak is segíteniük

kellene, hiszen általában ők

találkoznak először azzal, aki

függővé válik. Drahos

Ferenc, a megyei egyesület elnöke

így fogalmazott: – Fontos, hogy az orvosok

megértsék a problémánkat,

és a szívből jövő

segítségnyújtás

vágya munkálkodjon bennük! Aki

beesik az alkoholizmus

„gödrébe”, tiszta kézzel

nem tud kimászni belőle. De ha vannak, akik

segítenek, s így sokkal könnyebb. Az

alkoholizmust pedig nem kell szégyellni.

Büszkén fel kell vállalni, hogy

ilyen voltam, de sikerült talpra állnom.

Mi, a klubközösség sokaknak tudtunk

már segíteni.

Észrevétlenül válunk

függővé

Dankó László

saját

élettörténetéből

merítve arról mesélt, hogy az

ember nem egyik napról a másikra

válik függővé. –

Először csak

hétvégenként iszik, utána,

ha van otthon egy kis alkohol, már

hétköznapokon is lecsúszik

egy-két pohárral. És egy idő

után már csak azt vesszük

észre, hogy kell, szükségünk

van rá. Ébredés után meg

kell, hogy igyuk azt a kis mennyiséget,

amitől elmúlik a remegés.

Azután pedig jön a többi. Mikor elkezd

inni az ember, még próbál adni

arra, hogy minőségi italokat fogyasszon, de

aztán eljön az a pont, amikor már

mindegy, mi van az üvegben. Aki iszik, nem

érzi ezt problémának,

mondván, hogy akkor hagyom abba, amikor akarom.

Ez persze hazugság, önmagunk

becsapása.

Hozzátette: a társadalom sajnos

negatívan áll hozzá e

kényes témához. A családok

titkolják, ha függő van a

rokonságban. Egy darabig eltűrik, nem

találják olyan veszélyesnek, hogy

a házastársuk gyakran iszogat,

aztán persze jönnek a veszekedések,

a szidalmazás, legrosszabb esetben pedig a

válás. Az ilyen embernek hirtelen semmije

sem marad. Egy tökéletesen

felépített életet tehet

tönkre az alkohol. A

kórházi kezelés pedig csak

külsőleg nyújt

segítséget, a problémákat

nem oldja meg. Számos családban

úgy gondolják, hogy az

elvonókúra vagy a

gyógyszeres beültetés majd

segít. Ez utóbbinál fennáll

az a veszély, amit sokan figyelmen

kívül hagynak, hogy már egy korty

alkohol is visszafordíthatatlan

károkat okozhat. Ha nincs megfelelő

támasz (akár a család, akár

egy klub, amely támogatja a beteget), akkor nagy

az esélye, hogy amint nehézségbe

ütközik az ember, újra a

pohárhoz fog nyúlni.

– A klubok azért fontosak, hogy ez ne

történjen meg. Itt beszélgethetnek,

kikapcsolódhatnak, és ami a legfontosabb,

baj esetén is azonnal kész mindenki, hogy

segítsen. Persze akaraterő is kell ahhoz,

hogy nemet tudjunk mondani. Nem elég, ha

elrettentő példákat hozunk fel. A

család, a környezet sokat segíthet a

gyógyulásban, de sokszor éppen

azért esik vissza valaki, mert a barátok,

ismerősök megkínálják,

mondván: ettől az egy

pohárkától nem lesz bajod,

cimbora. A társadalom sajnos jobban

lenézi azt, aki meggyógyult, és

klubba jár, mint aki

önkívületben fekszik az

árokparton... – mondta el

véleményét Dankó

László.

- Palicz István -