Vendégsorok: Békekölcsön?

Gyanakvásra adhat okot, ha a közszolgáltatásban foglalkoztatottak munkahelyi felettesük közreműködésével vásárol/hat/nak majd államkötvényt – nyilatkozta a minap a NOL-nak a közszféra dolgozóinak szakszervezeti vezetője. Angyal Sándor jegyzeteEhhez tudni kell:  a lakossági állampapír-állomány növelése érdekében  született kormányhatározta  kötelezi a nemzetgazdasági minisztert olyan jogszabály-módosítás kezdeményezésére, amely lehetővé teszi a közszférába tartozó, onnan fizetéshez jutó alkalmazottak: nyilatkozattételét munkáltatójukon keresztül állampapír jegyzésére.

Nyilvánvaló, hogy égetően szüksége van nehéz helyzetben a kormánynak e lépés megtételére. Csakhogy. A közszférában jelenleg foglalkoztatott 650 ember több, mit fele bérkompenzációra szorul, mivel ők az új adórendszer miatt a idén kevesebbet keresnének, mint tavaly. Ráadásul nagyrészük nettó fizetése százezer forint körül van, amiből családjuknak meg kellene élniük. Legtöbbjük a korábbi megtakarítást élik fel rohamtempóban, tehát nemhogy pénzintézetnél rakosgatnák halomra a megmaradt jövedelmüket, hanem most még itt lesz ez az állampapír-ügy.Valamikor, a kommunizmus építésének hajnalán a mi szüleink ehhez hasonló módon kötöttek bizonytalan jövőjű békekölcsönt az igazgató vagy a párttitkár színe előtt, s aki nemet mondott, az bizony megnézhette magát az előléptetésnél, a prémiumnál, a fizetésemelésnél. (Akkor persze nemcsak a közalkalmazottak kerültek célpontba, hanem minden dolgozó.) Ha valaki most nekem bebizonyítja, hogy a csaknem teljesen kicserélődött új főnökség szó nélkül tudomásul veszi, hogy egyik-másik dolgozójuk csak legyint egyet a jegyzési ajánlatra, alighanem téved. A gyakorlat mást mutat, akárcsak a háború után, a jóvátétel idején tették az elvtársak, most is megtalálják majd módját, mi legyen azzal aki kilóg a sorból.

Még nem tudni a majdani részletekről, hogy például milyen vonzó kamattal „illik” majd a büdzsé ölébe címezni a havonta levont állampapír összegét, vagy ez is olyan lesz, mint elődje: kamat helyett azok a papírok sorsoláson vettek részt s kevesek a nyeremény után szerencsésnek mondhatták magukat. De mint most előhozott példánk is mutatja, a szerencse bizony forgandó, s hogy az államfenntartás nem szerencsejáték.