Szatmári portyán a tiszabecsi diáksereg

Tiszabecs - A II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola minden tanulója részt vett a háromnapos kiránduláson.

Kirándulhatunk Egerbe, Zemplénbe, a Hortobágyra, a fővárosba, Ópusztaszerre, a Vadasparkba, de fontosabbnak tartjuk, hogy szűkebb hazánk, Szatmár fontos emlékhelyeit is felkeressük – vallja Borbély Péter, a tiszabecsi II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola igazgatója. Minden tanuló részt vett a három napos portyán, mely során jártak Tiszacsécsén, Túristvándiban, Szatmárcsekén és Nagyaron.

– „Szatmár, Tiszabecs, rekkenő nyarak/Húsomba ittam parazsatokat…” – ezek a sorok jutottak eszembe, amikor kollégáimmal elhatároztuk, hogy megismertetjük tanulóinkkal Szatmár nevezetes irodalmi, történelmi emlékhelyeit – említette a direktor. – Megtekintettük a tiszacsécsei Móricz-emlékházat, pihentünk a Móricz-parkban, miközben az író zsoltárait hallgattuk. Nem maradhatott ki megyénk egyik büszkesége, a túristvándi vízimalom, ami éppoly népszerű volt a gyerekek körében, mint a messzeföldről idelátogató turistákéban.

Felkerestük nemzeti imádságunk költőjének, Kölcsey Ferencnek a síremlékét a szatmárcsekei temetőben és méltóképpen leróttuk kegyeletünket. Barangolásunk utolsó úti célja Nagyar volt. „Szatmár kincsesszigetén” megtekintettük a Petőfi-fát, melynek árnyékában írta a költő A Tisza című versét, majd megkoszorúztuk a templomkertben a Rákóczi–szabadságharcnak emléket állító kopjafát. A kirándulásunk igazi csattanóját a frissen felújított Luby-kastély nyújtotta.

Tanulóink izgalommal várták a meglepetést, ami várta őket. Megcsodáltuk a gyönyörű rózsakertet, majd a kastélyba belépve is ámultak-bámultak. A mintegy kétórás programban mindenki remekül érezte magát, hiszen a gyerekek kisebb csoportokban szakavatott segítőkkel járták végig a kastélyt, ahol interaktív játékokat is kipróbálhattak – történelmi és irodalmi kérdésekkel fűszerezve. Tudásra és ügyességre egyaránt szükség volt, hogy kiszabadulhassanak a sötét szobából. Büszkeséggel töltött el bennünket, hogy az egyik szoba Erdélyi Tibor uszkai származású fafaragó művészünk kiállításának ad otthont.

Mert ahogy írja, „odavalók vagyunk, ahol a kis Túr siet beléje, ahol mindig hiányzik a hetedik krajcár, ahol fatornyos a templom, ahol nagyon szegények az emberek ma is, de a vendégnek odaadják az utolsó falatjukat is. Itt pusztított legtöbbet az ismétlődő árvíz, de itt győzött II. Rákóczi Ferenc, és itt termett a legtöbb rebellis. E tájon győzött a reformáció, ide nem tette be lábát a török.”

Úgy érzem, egy hiánypótló kiránduláson vagyunk túl, mely jó hangulatban sok-sok élménnyel zárult – jegyezte meg végezetül Borbély Péter.

KM–LTL