Ősök üzenete a palackban

Méhtelek – A román határ mentén, Méhteleken, egy templom felújításán dolgozunk a fiúkkal. Találtunk a gömbben egy időkapszulafélét a lelkipásztor szerint 1929-ből. Érdekel? – hívott fel a napokban Gyimesi István, egy építészeti cég vezetője, akinek brigádjával néhány hónappal ezelőtt egy tálból gulyásoztam egy jótékonysági rendezvény után. – Már hogy’ a viharba ne?! – vágtam rá azonnal. Október első napján Nyíregyházán autóba ültünk, és két órával később már a templom előtt beszélgettünk a falu javával, akik rendhagyó istentiszteletre érkeztek aznap délután, hiszen Kálmán Dávid atya hívei előtt kívánta felolvasni a barna üvegcsébe zárt üzenetet.

A méhteleki református templom még felállványozva is tiszteletet parancsol, belépve pedig magával ragad az egyszerűsége: kétoldalt és a galérián padok, középen a szószék, északi oldalán pedig a torony és a hozzá tartozó harangláb fogad.

– Elődeink már az ősi időkben is hagytak kézzel fogható emléket egy-egy jelentős esemény után: tizenkét kő hirdeti a csodát, amikor az Ígéret földje felé tartva Józsué és kísérete előtt kettényílt a Jordán folyó, s száraz lábbal kelhettek át rajta – kezdte a nem mindennapi istentiszteletet a lelkipásztor, majd felolvasta Józsué könyvének ide vonatkozó passzusát.

Gyimesi István ezután elmesélte, hogyan került elő a kis üvegcse. Nem ritka a süvegbe rejtett időkapszula – mondta –, titkon reménykedtek benne, hogy itt is találnak valamit. A gombot kettévágva szalmával körülvett palackokra leltek. Nem kis izgalommal forgatták az üvegeket, hiszen megtörölve a nagyobbikat, abban jól olvasható, míves kézírással telerótt papírra ismertek. Kis fadobozt ácsoltak, ebben nyújtották át Dávid atyának az ősök üzenetét.

Vastag, sárgás papír

Kerek asztal köré gyűltünk. Először az üvegre tapadt föld pergett a terítőre rakott fehér lapokra, majd a parafadugó palackból kipergő morzsaléka. Végül két pálcikára csavarva előbukkant a vastag, sárgás papír, melynek szövegét hangosan olvasta fel a település lelkipásztora. Keltezése valóban 1929-es, egy augusztusi napon hagyták a levelet örökül a leendőknek, hogy tudassák, kiknek adományából épülhetett újjá abban az esztendőben a több száz éves, egykori katolikus templomból lett református kegyhely.

A levél tartalma

A méhteleki reform. egyház presbitériuma 1926. július 4-én tartott ülésében elhatározta, a meg sem állapítható időben, még a reformáció felvétele előtt épült régi templomát átalakíttatja és tornyot épít hozzá. Mivel azonban az építési munkálat költségeit a maga erejéből – tekintettel a hívek csekély számára, gyenge teherbíró képességére – előteremteni nem tudta volna: országos gyűjtési engedélyért folyamodott a m. kir. belügyminisztériumhoz. (...) a gyűjtés (...) tízezer-ötszáz pengő tiszta eredménnyel végződött. Ezenkívül a m. kir. vall. és közokt. minisztériumtól kapott az egyház 500 pengő segélyt, valamint Barkász Albert Budapest székesfővárosi főszámvevő úrtól 500 pengőt. (...) az építést 6 pályázó közül Kozma Rezső csengeri építőmester nyerte el és végezte tizenötezer-hatszáz pengőért. (...) Isten áldását kérik a ma élők a késő utódokra.

KM-CSA